Azért azt nem mondhatjuk, hogy a Mission Impossible franchise rossz kezekben lenne. Először Brian De Palma, utána pedig John Woo kapta meg a rendezői széket, majd a harmadik epizódra - az akkor még a filmek terén kezdőnek mondható - J.J. Abramset kérték fel, akinek lehetősége nyílt megismertetni a világgal a tehetségét. Mára már igencsak nagy nevet szerzett magának, és így visszagondolva örülhetünk, hogy 2006-ban megrendezte nekünk a M:I 3. részét.

Ethan Hunt olyan emberekkel húz ujjat, akikkel nem kéne. Ez ugyan már sokszor előfordult vele, de most minden eddiginél nehezebb feladat hárul rá, mert az ellenfél keze nagyon messzire nyúlik. Nem elég, hogy a saját feleségét is bajba sodorja, de a munkahelye se az, aminek látszik…

John Woo folytatása kissé vakvágányra sodorta az M:I szériát, amit Abramsnek kutya kötelessége volt helyrerakni. A hiba itt már nem fért bele, mert még egy gyenge részt nem hiszem, hogy elbírt volna Ethan Hunt kalandozása. A rendező a tehetségét felhasználva a filmet a modern akciófilmek elemeivel ruházta fel. Sötét tónusú beállítások, realisztikus megvalósítás, és minden eddiginél komolyabb tét. Itt már nem volt helye a vicceknek, itt már nem lehetett a hosszú hajjal operálni, itt tökösnek kellett lenni. Szerencsére megfelelő forgatókönyvet is kapott a film megrendezéséhez, amit az Alex Kurtzman és Roberto Orci párosnak köszönhet. (ők írták az új Star Trek 1-2-nek is forgatókönyvét). Azt nem mondom, hogy forradalmasították az írást, de tisztességes munkával rukkoltak elő, ami azt eredményezte, hogy az első rész után végre ismét kaptunk olyan csavarokat is a történetbe, amiket nem tudtunk előre kitalálni.

Ami leginkább tetszett a 3. részben, hogy újra volt tétje a küldetéseknek, és nem egy kötélen húzták végig Tom Cruise-t. A film lendületes volt, és nem engedte, hogy lankadjon a figyelmünk. Egy akciófilmnek valahogy így kell kinéznie. Talán egy kicsit túlzok, de a maga nemében ez a film igenis megállja a helyét, és J.J. Abrams mondhatni tökéletes munkát végzett, mert fel tudott turbózni egy eltévedt szériát. Aki ismeri az M:I filmeket az tudhatja, hogy itt nem fogunk filozofálni, nem fogunk elgondolkodni az élet nagy kérdésein, mert ezek a filmek nem erre hivatottak. Egy kőkemény akciótöltet, ami ha betalál, akkor remek szórakozást fog nyújtani.

Végül még annyit tennék hozzá, hogy Philip Seymour Hoffman személyében egy tisztességes főgonoszt is kaptunk, akinek minden pillanatában érezzük a veszélyt és kíméletlenséget. Tom Cruise emberére talált. Tehát a második rész giccsparádéja után egy sokkal visszafogottabb, de annál nagyobbat szóló filmet kaptunk. 7,5/10