John Woo elcseszte, J.J. Abrams kijavította, majd jött az animációs filmrendező Brad Bird és mindenkit meglepett, mert a Mission Impossible-t pofátlan eleganciával a magasba emelte. Gondolhatnánk, hogy egy franchise 4. része már nem tud meglepetést okozni, de itt mégis megkaptuk. Tom Cruise nem egy újabb rókabőrt próbált lehúzni a kedvenc szériájáról, hanem újult erővel csapott bele a kémjátszmába, és vette fel a kesztyűt az ellenséggel. Az M:I széria 15. évfordulója alkalmából megkaptuk minden idők legjobb Mission Impossible filmjét!
Terrorakció elkövetésével vádolják Ethan Hunt ügynököt, és a nyakába akarják varrni a Kreml felrobbantását. Az elnök elrendeli a Fantom protokollt, mely azt eredményezi, hogy Ethan Hunt és csapata megszűnik létezi. A világ ellenségei lettek, és ha valami történik, akkor ők lesznek az elkövetők. Támogatás nélkül kell felvenniük a versenyt az idővel és az igazi terroristákkal…
Miután Abrams modernizálta a szériát, jött Bird és egy kicsit még foltozott rajta. Az akciókat, a vicceket, és magát a történetet is letisztulttá varázsolta, valamint nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy egy budapesti jelenettel indította az egész filmet. Bird tényleg nagyon jó munkát végzett, mert a játékidő egésze alatt együtt lélegezünk Hunt csapatával, és szurkolunk nekik, hogy minden jól menjen. Az akciók kidolgozottak, a feszültség az egekbe szökik, és a tét óriási. De sajnos van egy óriási hibája a filmnek, mégpedig az, hogy nincs főgonosz. Pontosabban van, csak annyira semmilyen, hogy 5 perccel a film után már azt sem tudjuk, hogy kicsoda volt. Ha Birdék tudtak volna egy Philip Seymour Hoffman szintű gonoszt találni, azaz átemelni egy olyan kaliberűt, amilyet a 3. részben láthattunk, akkor mondhatni hibátlan lett volna a produkció, és talán az utóbbi évek legjobb akciófilmjét is elhozhatta volna nekünk a direktor úr. Így sem panaszkodhat, csak…
A Fantom protokollban nem csak a történet volt fontos, hanem a karakterek is, és bizony Birdék ezt is megcsinálták. Tom Cruise emberibb lett, mondhatni félt néhány feladattól, azaz nem viselkedett Ramboként. Simon Pegg visszahozatala pedig felüdülésként hatott a komoly akciók közepette, hiszen ő volt az, aki szállította a visszafogott, de annál ütősebb poénokat. De ami talán a legjobb húzás volt, hogy Cruise kapott maga mellé egy méltó társat a terepre, akit Jeremy Renner formált meg. Paula Patton-t nem szeretném különösebben kiemelni, de rá sem lehetett panasz. A 4. M:I filmben tehát összeállt végre egy igazi csapat, és ehhez csupán annyit kellett tenni, hogy hivatalosan megszűnjenek létezni.
J.J Abrams elképzelései tehát beértek, Brad Bird jó filmet készített nekünk, és ha ezt az útvonalat követik a jövőre érkező 5. részben is, akkor nagy baj nem lehet. Ahogy a Halálos Iramban szériának, úgy a Mission Impossible-nek is jót tett egy kis adrenalin injekció a kisiklás után. 8,5/10
