Arnold Schwarzenegger, Kommandó… Arnold Schwarzenegger, az egyszemélyes hadsereg… Arnold Schwarzenegger, Arnold Schwarzenegger… hangzott el a Film+ reklámjában, ami egyszerre volt egy zseniálisan összerakott montázs, és egy kegyetlenül vicces reklám. A kommandó egy szar, de tényleg, ám mégis zseniális, mert ott van benne Arnold Schwarzenegger. És ez elég volt ahhoz, hogy klasszikussá tudjon válni a film, mert ha mondjuk egy noname senki játszotta volna el John Matrix-et, akkor ezt a filmet senki nem emlegetné fel. (ez sok filmre igaz, de azért a Kommandó sok sebből vérzik) De nem így történt…
John Matrix egy ideje felhagyott az erőszakkal és a lányával él visszavonultan a hegyekben. Egy nap azonban rossz híreket kap, majd pillanatok alatt elrabolják a lányát. Matrixnek vissza kell térnie a terepre, mert ha nem teszi meg azt, amit a terroristák kérnek, akkor a lányát megölik…
A 80-as és 90-es években rengeteg B kategóriás film készült, melyek könnyedén elvesztek volna a süllyesztőben, ha nem egy korszakos ikon játszotta volna el a főszerepet. Gondolok itt a most kritizált Kommandóra, vagy a Stallone nevével fémjelzett Pusztítóra, de Kurt Russell, Nagy zűr kis Kínában című filmjét is megemlíthetném. Tény, hogy manapság is sokat számít, hogy milyen sztárok vannak egy-egy filmben, de akkoriban rengeteg olyan film készült, ami konkrét színészre épült. Senkit nem érdekelt, hogy a forgatókönyv mindösszesen másfél mondatból áll, vagy hogy a fegyverekből sosem fogy ki a töltény, de még az sem, ha egy autós üldözéses jelenet alatt észrevesszük, hogy a sárga Porsche vagy háromszor volt kicserélve, mert az a vezető oldali ajtó valahogy mindig megjavult. Nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy a főszereplő hogyan muzsikál. Dagadnak-e az izmai, jók-e a beszólásai, illetve hány embert öl meg másodpercenként.
Arnold megkapta azt a filmjét, melyben a színészi képességeit a csúcsra járathatta. Nézhetett ki a fejéből, és faarccal rúghatta be az ajtókat, illetve terepjárókat guríthatott le a lejtőn. A Kommandó egy az egyben Arnold Schwarzenegger. Egyszerű, izmos, tesztoszterontól bűzlő, egyszemélyes hadsereg. Arnold lubickolt a szerepében, mert csak és kizárólag a testi adottságait kellett kihasználnia, hiszen a szövegei is alig néhány szóból álltak. Egyszerű, kőbuta, de nem lehet utálni, mert annyira látványos és annyira akciódús, hogy nincs időnk azon gondolkodni, hogy ezt miért, azt miért... a film végén ráadásul olyan zúzdát rendezett Arnold, amit egy éjjel-nappal játszó GTA játékos is megirigyelne.
A kommandó nem minden idők legjobb akciófilmje, de sikerült neki fennmaradnia, mert nem akart többet, mint amennyit elbírt volna. Minden Arnoldon múlt, és ő teljesített, innentől kezdve pedig a film rátalált a klasszikusok közé vezető útra, melyen célba is ért. A film egyszerű, szórakoztató, erőszakos, és néhol humoros, valamint slusszpoénként feltűnik benne egy kissé elhízott Freddie Mercury klón is. 8/10