Nehéz olyan filmről írni, amit igazából egy-két szóval is össze lehetne foglalni, de hát az, hogy nézne ki már, ha annyiból állna egy kritika, hogy az Én, Frankenstein egy szar film. Eme film esetében már az előjelek sem voltak bíztatóak, hiszen a gyenge plakátok után, semmilyen előzetesek láttak napvilágot, majd végül megérkezett a „várva várt” film is a mozikba, ahol természetesen elhasalt.

200 év telt el azóta, hogy Dr. Frankenstein életre keltette a szörnyetegét, és megváltoztatta azt az elméletet, hogy csak és kizárólag Isten teremthet életet. A szörnyeteg most köztünk él, és keresi a válaszokat, hogy ki is ő valójában. Ám, miközben keres és kutat, egy háború kellős közepébe csöppen, ahol a Vízköpők és a Démonok harcolnak egymással…

Harvey Dent: Élsz, vagy... meghalsz.

… vagy élőhalottként tovább élsz, és évszázadokon keresztül mászkálhatsz jobbra vagy balra. Az Én, Frankenstein nagyvonalakban egy Underworld koppintás csak elképesztően gyenge kiadásban. Amíg ott vámpírok és vérfarkasok küzdöttek egymással – egész pofásan – addig itt vízköpők veszik fel a harcot a démonokkal. Ez mind szép és jó, sőt azt mondom érdekes is lehetne az egész, ha nem egy Asylum film színvonalát ütné meg. Hiába az értékelhető casting, amikor nem engedik őket játszani. Bill Nighy hozza a jól megszokott főgonosz szerepet, de ez már unalmas. Addig oké, hogy a kisujjából kirázza az efféle karaktert, de na, ennél többet akarunk tőle. Aaron Eckhart pedig hiába játszott már Harvey Dentet is a Sötét lovagban, és hiába jó színész, amikor itt a játéka körülbelül annyira jó, mint egy kivágott fának. És a „legszebb” az egészben, hogy ezt még tovább tudták fokozni a röhejes dialógusokkal. Egészen elképesztő volt hallani a színészeket…

És, ha már a címben is fellelhető a főszereplő neve, akkor érdemes róla is megejteni néhány szót. Katasztrófa, logikátlan bugyuta karakter. Több mint 200 évet ugrottunk az időben, de semmi nem változott rajta, majd egy szemvillanás alatt lelke „nőtt”. WTF? Most akkor Frankenstein szörnye élő vagy halott? Az már rég rossz, ha a főszereplő kilétével kapcsolatban kérdések merülnek fel, mert ez csak azt jelentheti, hogy egyáltalán nem dolgozták ki. Ezek után már meg is tudom érteni, hogy Eckhart miért nem tudott bármit is kezdeni a karakterével.

Az Én, Frankenstein tulajdonképpen minden téren bukás lett. A CGI gyenge, a feszültség nulla, a történet teljesen banális. Ezek után mégis mit mondjon az ember? Vannak olyan filmek, amiket hamar elfelejtünk, miután megtekintettük, de ennél a filmnél már a játékidő közben bekövetkezett a feledés. 3/10