Happy birthday pumpkin
A túlélő, horror-FPS műfaj egyre népszerűbb a játékosok körében. Elég csak a tavaly megjelent Outlast címet említenem, de olyan, mára már klasszikusokká vált szériák is megérdemlik a gépelt betűt, mint a Penumbra vagy az Amnesia sorozat. Azt persze nem mondom, hogy az Among the Sleep is sorozattá növi ki magát, de maga az ötlet, működő képes.
Történetünkben egy 2 éves kisbabát alakítunk, aki egy jól sikerült szülinapi party után, tortától teletömött hassal hajtja álomra a fejét. Ám hajnalok hajnalán arra riadunk fel, hogy valaki vagy valami, éppen elveszi tőlünk hőn szeretett – és egyébként beszélő – Teddy macinkat. Uccu neki, elindulunk hát megkeresni, és miután kimentettük a mosógép fogságából elhatározzuk, hogy az est hátralevő részét az anyukánk mellett töltjük, mivel eléggé kikészített minket ez a mackó rablós akció. Ám nagy bánatunkra, amikor elérjük anyukánk hálószobáját, ő bizony nincs az ágyában, és ekkor elhatározzuk a jó öreg Teddy-vel, hogy bizony megkeressük.
Kicsi a bors, de bátor
Itt veszi kezdetét a kaland, ami egy 2 éves kisgyerek megtestesült rémálmává válik. A világ, amiben kalandozni fogunk elég erősen hajaz American Mcgee, Aliz névre keresztelt játékának világára, de ez csak jót tesz neki, hiszen az abszurd környezet, és a sötét képi világ egyedivé és már önmagában rémisztővé teszik. Küldetésünk célja, hogy anyukánk legfontosabb és legértékesebb emlékeit összeszedvén, megtaláljuk a hozzá vezető utat, és örömkönnyekben kitörve vessük magunkat a kezébe. De ez nem lesz ilyen egyszerű, és minden ügyességünkre és vagányságunkra szükség lesz ahhoz, hogy eme küldetés sorozatot végre hajtsuk. Nagy segítségünkre lesz ebben Teddy, aki felajánlja nekünk, hogyha nagyon félünk, szorítsuk erősen magunkhoz, és akkor egy apró, világító fénycsóva formájában megvilágítja nekünk az utat. Emellett néha sugdolózik is nekünk, hogy mit kéne csinálni, illetve felhívja a figyelmünket a „te is hallottad ezt a zajt” mondatok ismételgetésével arra, hogy bizony itt az idő a magunkhoz öleléshez, és az ennek köszönhető fényárhoz.
Összesen négy emléket kell megkeresni, amiből az első kettő minden nehézség nélkül megoldható. Persze a hanghatások, a szél sejtelmes fújása, a semmiből megjelenő lábnyomok valamint a távolban először felerősödő majd aztán fokozatosan elhaló gyereksírás elég keményen letudják fektetni nekünk a para hangulatot. Előrehaladásunkat két lábon, vagy négykézláb is megehetjük, és néha bizony szükség is lesz arra, hogy így tegyünk, mivel szűk helyekre kell bemásznunk, vagy kis, csúszda szerűségekbe belehuppannunk, így tévén meg gyorsan, jó pár szintet lejjebb. Tetszett, hogy odafigyeltek arra a készítők, hogy egy két éves gyermek azért nem tud a végtelenségig két lábon rohangálni, így ha huzamosabb ideig futkorászunk, a baba elfárad, és bizony négykézlábra huppan. Ilyenkor természetesen azonnal felállhatunk, és folytathatjuk a rohangálást, de az elején, erre semmi szükségünk lesz. A pályákon fákból nyitható kis fiókokat, könyvespolcokat illetve kisebb fagerendákat kell megmásznunk a céljaink elérése érdekében, de olyan is előfordul, hogy egy elhagyatott, kissé rozoga kunyhóba kell bemennünk, és a felborult bútorokat kikerülvén kell megkeresnünk a kiutat. Miután meglett anyukánk emléke, egy csúszda segítségével visszaérkezünk eme különleges világ nyitó helyszínére, ahol a megtalált emléket gondosan elhelyezve nyithatjuk meg a kaput a következő pályához.
Teddy mackónk pedig minden egyes emlék megtalálása után sóhajt egy nagyot, és hálát ad az égnek, hogy épp bőrrel megúsztuk a kis kalandunkat, valamint örömmel konstatálja, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk anyukánk megtalálásához. A pályák felépítése tehát ötletes, de nehézséget nem okoznak, mert azért egy két éves gyerkőc nem egy Terminator, így a mászkáláson és a kisebb dolgok megmászásán kívül, nem sok mindent kell csinálnunk…legalább is az elején. Az első két emlék megtalálása után, a harmadiknál egy mocsaras erdőbe érkezünk, ahol a távolban bizony van valaki…valaki, aki nem jó, ha meglát minket. Amikor a közelünkbe ér, a baba látása kissé eltorzul, és a képi valamint hanghatások is úgy alakulnak, hogy azt az érzetet keltsék, hogy a baba bizony most nagyon fél. Ha elkap minket, akkor game over, szóval óvatosan kell közlekedni, és a pályákon elhelyezett hordókban, vagy nagyobbacska könyvespolcok alá bebújva tudunk elrejtőzni, majd amikor a lény továbbhalad, mi is folytathatjuk az utunkat. Természetesen az, hogy egyszer átvertük ezt a lényt, még nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve nem kell vele foglalkoznunk, ugyan is folyamatosan bejárja a pálya területét, és nem egy alkalommal, újra találkozunk vele.
Miután megtaláltuk az utolsó emléket, és ezzel elértük, hogy ez a bizonyos lény ne kaphasson el minket, megiramodunk anyukánk felé, aki…de ezt inkább nem írom le, győződjön meg mindenki saját maga, mit szól hozzánk az anyukánk.
Gu-gu-gá-gá
Az Among the Sleep nem lett korszakalkotó, és a fentebb említett Penumbra illetve Amnesia sorozaton nevelkedett játékosok valószínűleg ásítva tolják majd végig, de mindezt leszámítva remek hangulattal és atmoszférával bír, ami már alapötletét tekintve is egyedi. Ráadásul röpke 2-3 óra alatt kitolható, így időhiány mellett is simán letudható egyhuzamban. Már pedig ha egyszer elkezded, nehezen tudod majd abbahagyni.
