[Supernatural Movies]

[kritika] Herkules (2014)

2014. július 23. - Creativ3Form

A legenda...

Herkulest mindenki ismeri. Ha máshonnan nem is, akkor a Kevin Sorbo féle TV sorozatból mindenképpen. Ám ha nem, az sem baj, mivel a film elején egy gyorstalpaló történetmesélés keretein belül, megismerkedhetünk a villámok Istene zabi gyerekével. Zeusz, Alkméné tirünszi királynéval kavarta össze a port, melynek gyümölcse lett a görög félisten. Ám Zeusz isteni felesége Héra nem nézi jó szemmel eme félrelépés gyümölcsét, így minden erejével azon mesterkedik, hogy megölje Herkulest. Ám ez nem olyan egyszerű, mivel a fiú örökölt valamicskét apja isteni erejéből, így Héra próbálkozásai rendre kudarcba fulladnak. Ezek a gyilkossági kísérletek annyira elhúzódnak, hogy kitalálnak Herkulesnek egy úgynevezett 12 próbát, amit ha végigcsinál, akkor talán Héra előtt is bizonyítja, hogy méltó Zeusz nevére, és megbékél vele. 

Ez a 12 próba szülte a legendát, amit mindenki ismer. Herkules különféle természetfeletti lényeket győzött le a puszta kezével, köztük egy hatalmas oroszlánt, kinek bőre olyan erős, hogy nincs fegyver, ami áthatol rajta. Ám Herkulesnek ez sem jelentett akadályt, és miután legyőzte a szörnyet, a megnyúzott oroszlánt palástként mindig magán viselte, ezzel erősítve az emberekben a nagyságát. Ám nem minden legenda az, aminek látszik...a történetek túlzásokba esnek, hol az emberek ámulatba ejtése, hol a megfélemlítés céljából. Ez a legenda is egy ilyen legenda.

 

...és ami mögötte van

Herkules, bár tényleg akkora erővel rendelkezik, ami meghaladja a képzeletet, messze van attól a félisten státusztól, amivel illetik. Egy kisebb csapat áll mellette, akik nem kis szerepet vállaltak az összes tettében, amit valaha véghezvitt. Egy jós (Ian McShane), aki rengeteg csatát megélt már és nem utolsó sorban a jövő szelét is megérzi néha. Egy harcos amazon (Indrid Berdal), akinek egész családját lemészárolták, és a harc az, ami táplálja. Egy két lábon járó vadember (Aksel Hennie), aki képes mindenkin keresztülvágni magát még akkor is, ha túlerőben vannak vele szemben, illetve egy nagy dumás késdobáló (Rufus Sewell), a legrégebbi barátja a mi Herkulesünknek, aki egyben a legpénzéhesebb és legkapzsibb tagja a szupercsapatnak. Együtt járták a világot, és pénzért, zsoldosként hajtották végre a 12 próbát, nem kis vagyont összeszedvén maguknak. Ugye, hogy így már nem hangoznak olyan hősiesen Zeusz gyermekének tettei? Ám félreértés ne essék, Herkules nem egy önző, csak a pénzt hajkurászó beképzelt zsoldos, akinek semmi és senki nem számít. Miután elveszíti a családját, csal egy cél lebeg a szeme előtt...teljesíteni mind a 12 próbát, hogy utána békében éljen, elzárkózva a világtól, mert csak úgy találhat teljes lelki megnyugvást. A benne lévő szerény, jó emberi érzéseket használja ki Trákia királyának lánya Ergenia (Rebecca Ferguson), és megkéri Herkulest, hogy segítse népét a Rhesus sereggel szemben folytatott háborúban. Rhesus egy kegyetlen mészáros, aki ártatlan embereket és egész falvakat mészárol le, és célja, hogy egész Trákiát hasonló sorsra juttassa. Ám Zeusz fia és barátai ezt nem hagyják annyiban, de lehet jobb lett volna. A harc végeztével ugyan is nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy számítottak rá, és hiába az isteni erő, a szívet és a lelket könnyen csapdába lehet csalni. 

Ám innentől kezdve nehéz lenne spoileresen mesélni a történésekről, így maradjunk annyiban, hogy ez a Herkules történet nem egy sziruppal megkent gyerekmese, amiben Herkules villámokat szór a szeméből, majd utána diadalmas pózba vágja magát, hogy az oroszlán palástjába belekapjon a szél, miközben megy le (vagy kell fel) a nap. Nem, ez a Herkules egy véres, mocskos, korrupt világban játszódó "mese",  ami kicsit más megvilágításba helyezi a legendát.

 

Who are you?!?!

Eme legenda egyik legnagyobb hibája, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Persze ez nem mindig rossz, néha kimondottan jól sül el, de ha ezt az újdonság mindennemű hiánya jegyében teszi, akkor néha húzza az ember a száját. Az egész filmre ráhúzható ugyan is a "sablonosság mintapéldája" jelző, mert semmi váratlan, meglepő nincs benne. A történetvezetése, a felépítése, a fordulatai mind-mind előre láthatóak és kiszámíthatóak, de karakterekben és azok motivációjában sincs semmi olyan, amit ne láttunk volna már ezerszer. A csata jelenetek dinamikusak és jól vannak komponálva, mi több helyenként látványosak is, de isten igazából a legjobb pillanatai akkor vannak, amikor Herkules erejét helyezik erőtérbe benne, mert azért egy félistentől kapott pofon nem olyan, mintha kapnál egy szimpla fülest. Maga a rendezés se rendelkezik akkora erővel, hogy kiemelje a szürke középmezőnyből, bár megvallva az őszintét, nem is vártam mást Brett Ratnertől. Ez az ember a tucat rendezők mintapéldánya, és ugyan vannak néha jó meglátásai, de semmi olyan kiemelkedő nincs benne, aminek köszönhetően ez a film legendává válhatott volna. Pedig maga az alapkoncepció, hogy Herkules emberibb, hétköznapibb oldalát mutatják meg nekünk igen is jó ötlet volt. Csak sajnos nem használták ki a benne lévő potenciált. Dwayne is kicsit kopottasan, már-már takaréklángon égve rázza ki magából a szerepet, aki egyébként fizimiskáját tekintve nagyon jó formában volt, és ezt mint a filmben statisztáló (önreklám ON) egyén tanúsíthatom is, ugyan is személyesen találkozva vele is elmondható, hogy bizony kő kemény jelenség (önreklám OFF). Ilyen szempontból furcsa is volt nézni a csata jeleneteket, illetve összességében az egész filmet, mert a helyszínek majd 70%-nál ott voltam és láttam hogy néztek ki trükkök és tuningolások nélkül. Hatalmas élmény volt főleg annak fényében, hogy több színésszel és stábtaggal is összefutottam és bizony mindegyikük közvetlen és jó fej, egyszer nem éreztették velünk, hogy mi csak szaros kis statiszták vagyunk, ők pedig a nagy nevek. 

Ha már nevek, akkor meg kell említenem egy bizonyos hölgyeményt, és szerintem mindenki tudja, hogy kiről lesz szó. Igen, Palvin Barbaráról, akit olyan sikeresen felhájpoltak ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy végül kb. 5 másodpercet kapott az egész filmben. A jeleneteinek kb. a 90%-a a vágószoba padlóján végezte, de ugyan ez elmondható Cristiano Ronaldo barátnőjéről is, aki a filmben Herkules feleségét, Megara-t játssza. Pedig az előzetesek azt sugallták, hogy elég központi szereplője lesz a filmnek, ám nem így történt. 

 

Valami megszületett

Mindazok ellenére, hogy a film sablonos és egyszerű mint a faék, még is szórakoztat, és teljes mértékben eltudja engedni magát alatta a néző, csak a leülepedés, és a látottak megemésztése után jön elő belőlünk a hiányérzet, és az enyhe hümmögés. A Herkules ugyan is nem lett világmegváltó alkotás, pedig a koncepció többet is elbírt volna. Ha nem is annyit, hogy klasszikusként gondoljunk rá pár év múlva, de annál többet, minthogy eltűnjön a középszerűség ködében, hogy aztán majd évek múlva egy Film+ mozimaraton keretein belül jusson újra eszünkbe, hogy "jééé, hát ezt annó én még moziban is láttam." 6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr276538173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2014.07.24. 09:29:06

"A villámok istene, Alkméné tirünszi királynéval kavarta össze a port, melynek gyümölcse lett a görög félisten."

Mivel a villámok istene nem Alkméné, és mivel feltehetően van, aki nem jártas a görög mitológiában, vagy tüntesd el onnan azt a vesszőt, vagy írd át, hogy "a villámok istene, Zeusz összekavarta a port Alkméné tirünszi királynéval". (Most tegyük fel egy pillanatra, hogy az összekavarta a port az egy létező kifejezés, és nem csak az összeszűrte a levet szerencsétlen átalakítás.)
süti beállítások módosítása