„Számomra valahol félúton vagy egy svábbogár és a szomjúságtól kipállott szám sarkában összegyűlő fehér nyál közt...de a te esetedben, kivételt teszek." - Cyrus Grissom
Ki a kedvenc színészed? Nicolas Cage! Igen… volt idő, amikor ezt mondtam, mert ez volt az igazság. De tulajdonképpen ki tudna ezzel a ténnyel vitatkozni a Con Air megnézése után, amikor a játékidő alatt olyan Nicolas Cage-el találkozunk, aki fehér trikóban feszít a hosszú hajával, miközben a belassított jelenetekben szúrós tekintettel néz a rosszfiúkra. Simon West első, és mindmáig legjobb filmjét a 90-es évek vége felé, 1997-ben készítette el, amikor is olyan színészek álltak a rendelkezésére, mint a főszerepben lévő Nicolas Cage, vagy a John Malkovich, Ving Rhames, Steve Buscemi, Danny Trejo, John Cusack, Monica Potter névsor. Ez a film eleve sikerre született!
A Fegyencjárat az a repülőgép, melyen a világ legelvetemültebb bűnözőit szállítják. Közéjük keveredett az a Cameron Poe, aki éppen azon a napon szabadult, amikor a Fegyencjáratot elrabolták a bűnözők. Poe hamar ráeszmélt arra, hogy az elmúlt 8 éve a börtönben semmi nem volt ahhoz képest, ami Cyrus Grissom irányítása alatt történt. Az élete veszélyben, de csak Ő képes arra, hogy megfékezze a rosszfiúkat…
Aki egy intelligens akciófilmbe szeretne csöppenni, az most azonnal hagyja el a Fegyencjáratot, mert a következő két órában nem azt fogja kapni, amire számít! Ugyanis ez a film buta, logikátlan, és veszettül giccses, de mindez kit érdekel, amikor az egész úgy működik, mint a legújabb Ferrari, ami kigurul a Maranello-i gyárból. Simon West, karrierjének legjobb filmjét dobta össze, amiben megelevenítette a 80-as éveket, illetve hozzáadta a 90-es évek remekbeszabott akciófilmes hangulatát, aminek hála egy olyan végeredményt kaptunk, amit bátran nevezhetünk a korszak egyik legjobb akciófilmjének. Sőt, ha továbbmegyünk, akkor azt is kijelenthetjük, hogy a Fegyencjárat volt az egyik utolsó igazán férfias akciófilm, ami napvilágot látott. Itt még megkaptuk azokat a beszólásokat, amikre mindig is vártunk, illetve végig érezhettük a levegőben azt az izzadtságszagot, amitől nem undorodunk, hanem imádjuk.
Simon Westék ráadásul nem csak a főhős karakterével voltak elfoglalva, és nem csak őt akarták végig nyomatni, hanem a bűnözőket is. De hát mit is lehet tenni, amikor olyan színészt tehetsz a főgonosz szerepébe, mint John Malkovich? Cyrus tipikusan az a rosszfiú volt, aki okos és kegyetlen. Úgymond a tökéletes gonosztevő, akit csak a tökéletes főhős győzhet le. A legnagyobb pozitívum azonban nem magának a karakternek a megírása volt, hanem, hogy hagyták kibontakozni Malkovich-ot. Egy ekkora színésznek kell is a tér, és ő itt megkapta. Maga mellett ráadásul olyan arcokat tudhatott, mint Ving Rhames, Steve Buscemi, és Danny Trejo. Szóval akárhogy is nézem ez a szereposztás sehogy sem sülhetett volna el rosszul. Mondom ezt úgy, hogy Nicolas Cage és Malkovich sem erre a szerepkörre született, de mégis úgy teljesítettek, mintha évek óta ezt csinálnák.
A Con Air két órás játékideje alatt egyszer sem unatkozhatunk, ugyanis végig elérik azt, hogy fennmaradjon az érdeklődésünk a film iránt, amit vagy egy akciójelenettel, vagy egy nagyszerű beszólással, vagy szimplán egy giccses, már-már hatásvadász pillanattal érnek el. A Fegyencjárat „személyében” tehát egy régimódi akciófilmet ismerhetünk meg, ami a tesztoszterontól duzzadó férfias akciófilmes zsáner egyik legjobbja, még akkor is, ha Nicolas Cage a főszereplő! 9/10
