Mielőtt John Dahl TV-s rendezővé nőtte ki magát, elkészített 1-2 olyan kaliberű filmet, amit a mai napig bátran lehet ajánlgatni az ismerősöknek. Először a Végső Csábítással, majd a Pókerarcokkal mutatta meg magát a nagyérdemű előtt, majd jött a mindmáig legjobb filmje, a Kéjutazás, melyben Paul Walkerrel és Steve Zahn-nal szórakoztatja a nézősereget. Tény, a filmjével nem írta újra a thriller műfaj alapjait, de az egyszerű történetből, mégis ki tudott hozni egy nagyszerű végeredményt.

Lewis miközben a barátnőjéért indul egy másik államba, úgy dönt, hogy felveszi az épp most szabaduló bátyját is a kocsival, hogy sok-sok év után végre újra találkozzanak. Fuller a hosszú, és unalmas úton azonban folyamatosan azon rágódik, hogy miként lehetne eltölteni az időt szórakoztatóan. A kocsiban lévő CB-rádió segítségével egy ártatlan viccet próbálnak elsütni, aminek a vége az lesz, hogy az egyik kamionos az életükre tör. Viccből...

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én mindig is szerettem azokat a filmeket, amik az egyszerű, de nagyszerű képletet követik. A Kéjutazás esetében sincs ez másként. A karaktereknek mindig meg van adva, hogy mit kell csinálniuk. honnan-hová menjenek, stb. (Ettől függetlenül nincsenek felületesen megírva) Bár Dahl-ék a másfél óra alatt többször is elsütöttek egy-két érdekes csavart a történetben, de összességében így is eléggé 2-dimenziós lett a film. Könnyen követhető, nem nagyot markoló forgatókönyvvel (J.J. Abrams is közreműködött) rendelkezik a film, aminek a legnagyobb pozitívuma éppen az, hogy az „addig nyújtózz, amíg a takaród ér” felfogást követi. Emellett természetesen sikerült feltölteni a játékidőt olyan atmoszférával is, aminek hála nem tudunk nem odafigyelni a filmre. A tempó tehát élvezhető, a hangulat parádés, magyarán szólva nincs okunk panaszra.

A Kéjutazás ráadásul ismert színészeket vonultat fel, ugyanis a főbb szerepekben olyan nevek láthatóak, mint Steve Zahn, Paul Walker, vagy Leelee Sobieski. Egyikőjükre se lehet panasz, sőt… bár nem A-kategóriás játékkal rukkolnak elő, de működik az, amit csinálnak, és ez a lényeg! A főgonosz, Rozsdabarna pedig pont annyira titokzatos, mint amennyire egy főgonosznak kell egy thrillerben. Megteremti a feszültséget még úgy is, hogy az arcát nem látjuk. 

A Kéjutazás tipikusan az a második ligás thriller film, ami ugyan nem kap/kapott nagy hype-ot, de ha meglesed, akkor nem fogsz csalódni. Bár, ha láttad Steven Spielberg Párbaj című filmjét, akkor rengeteg hasonlóságot fogsz észrevenni, de gyorsan szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem egy koppintásról van szó. Hangulatban, és történetben is különbözik a két film, de kétségkívül beugrik majd a Duel, ha ezt nézed. 7/10