Miután az első rész egész szép kis summát hozott a stúdiónak, egyértelművé vált, hogy el kell készíteni a Végső állomás folytatását, hiszen a mondás szerint addig kell ütni a vasat, amíg meleg. A 2003-as esztendőben meg is kapta a nézősereg a „hőn áhított” második részt, amiben sajnos előjöttek a tipikus bakik, amik egy B színvonalas alkotás sequel-jénél elő szoktak jönni. A világszinten majd’ 100 milliós bevétel azonban így is azt jelentette, hogy a film érdekelte a nézőket.

A halál egy terv szerint dolgozik. A fiatal Kimbery azonban megálmodta a halál tervét, és ezáltal megúszott egy hatalmas autóbalesetet az autópályán. A megérzése segítségével nem csak a saját, hanem mások életét is megmentette. Azzal viszont nem számolt, hogy a terv felrúgásával egy olyan kalandba keveredik bele a többi túlélővel egyetemben, amiből szinte lehetetlen kimászni…

A szememben két Végső állomás epizód létezik. Ez, illetve az első. Bár, már itt is érezni lehetett, hogy egy felesleges bőrlehúzás az egész, de valamilyen szinten még megvolt az a kapocs az első résszel, ami miatt élvezhető volt a folytatás. Azonban a végeredményt mégsem a már unalmassá váló történet húzta le, hanem a benne szereplő karakterek. Tény, az első részben is a sablonos karaktereket láthattunk, de ott legalább nem voltak idegesítőek. Vagy legalábbis kevésbé. Itt viszont a nagyszájú, majd hirtelen betojó néger mellett kaptunk az arcunkba egy idegesítő anyát és egy tipikus gyökér kissrácot. Valahogy egyiknek sem tudtunk szurkolni, hogy éljék valahogy túl, mert annyira ellenszenvessé váltak a jeleneteik alatt, hogy inkább azért szurkoltunk, hogy minél előbb kerüljenek fel a halál listájára.

A játékidő rövidsége miatt a történet elég feszes tempóban haladt a célja felé, így meglehetősen élvezhető volt a halál tánca az emberekkel. A színészek közül örültem, hogy Ali Larter karakterét visszahozták, mert ezzel a lépéssel is azt mutatták, hogy erős a kapcsolat ez és az első rész között, illetve azt se volt rossz látni, hogy a két legfőbb szerepben lévő A.J. Cook és Michael Landes nem vált végül a közröhej tárgyává. Tony Todd újabb feltűnése pedig csak tovább fokozta a hangulatot.

A Végső állomás 2 tehát még mindig vállalható, sőt kimerem jelenteni, hogy ha szeretted az első részt, akkor ezt még kötelező megtekinteni, de ennyi. A szériát itt le is lehetett volna zárni, mert innentől kezdve tényleg csak erőlködés és semmit érő bőrlehúzásoknak lehettünk szemtanúi. Bár kétségkívül az utolsó részben húztak egy váratlant. 5,5/10