Amikor Amy Heckerling megalkotta a Nicsak, ki beszél? című filmjét, szerintem egyáltalán nem gondolta, hogy ezzel az alkotásával fogja meg majd az Isten lábát. Az 1989-es évben olyan filmeket utasított maga mögé a pénztáraknál, mint a Szellemirtók 2, a Vissza a jövőbe 2, vagy a Tango és Cash. A 89’-es esztendő 4. legtöbbet kaszáló filmjéről beszélünk, ami ráadásul 25 év távlatából is kiváló szórakozásnak bizonyul. John Travolta és Kirstie Alley mosolyt csaltak az emberek arcára.
Molly, a nagyszájú könyvelő, gyereket vár az idióta főnökétől, aki nem akar elválni a feleségétől, ráadásul még a most születő fiát sem akarja felnevelni. A kilátástalan helyzettől függetlenül Molly megtartja a babát. Mickey megszületése után azonban elkélne egy segítő kéz az otthoni munkáknál, amire pont kapóra jön a kissé felpörgött taxisofőr, James…
Bár a kritikák sose éltették, vagyis inkább úgy mondom, hogy messze van attól a szinttől, amit A-kategóriás vígjátékoknak nevezünk, legalábbis papíron. Az IMDB-n is csak 5.8 pont, ami valljuk be nem valami hatalmas eredmény. De mindez kit érdekel, amikor egy olyan filmről beszélünk, ami egy korosztály meghatározó vígjátéka volt, és amit a mai napig bátran elő lehet venni, mert csalódni tuti nem fogunk benne. Lényegében a Nicsak, ki beszél? Egy örökéletű vígjáték.
Azonban nem korszakalkotó. De nem is kell annak lennie. Amy Heckerling filmje rendelkezik egy egyszerű, sablonos, de érdekes történettel, ami már alapból megfoghatja a családokat egy vasárnapi ebéd után. John Travolta és Kirstie Alley játéka, karaktere pedig elhozzák azokat a poénokat, amik megkoronázzák a filmet. Igazság szerint semmi rendkívüli nincs benne, de mégis érdekes és vicces, azaz kiválóan lett összerakva. Illeszkedik a 80-as és 90-es évek világába, ahol tudhatjuk, hogy nem feltétlenül kellett valaminek csúcsminőséget képviselnie ahhoz, hogy szeressék az adott filmet az emberek.
Szóval összegezve csak azt tudom mondani, hogy aki még esetleg nem találkozott ezzel az alkotással, az tegyen vele egy próbát, mert mindenképpen megéri. Egyszerű, de nagyszerű. 7,5/10