Manapság horrort éri meg rendezni a legjobban, hiszen a színvonaltól függetlenül egy rakás pénzt vághatunk zsebre. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint a Paranormal Activity sorozat, illetve az idén bemutatott Annabelle című „remekmű”. Az ötlet, miszerint spin-offot kell készíteni egy horrorhoz (Démonok között), már a hivatalossá válás előtt is érdekesnek bizonyult (nem feltétlenül jó értelemben). Azt nem mondom, hogy nincs benne fantázia, mert igenis lehet bővíteni egy horror univerzumot is, de amikor egy stúdió erre szánja magát, akkor illik úgy nekiülni a munkálatoknak, hogy azok elérjenek egy bizonyos minőséget. Legalább a nézhető kategóriát…
John Form egy gyönyörű (már, hogy lenne az?) babát ajándékoz a feleségének, Miának. Arra azonban nem számítanak, hogy a közeljövőben szörnyű tragédia rázza meg a családot. A babát gonosz erők kezdik el uralni, aminek hatására a család legkisebb tagjának élete veszélybe kerül…
Az egész projekt már ott megbukott, hogy a rendezői székbe az a bizonyos John R. Leonetti ült, aki eddig csak ZS-kategóriás műveket tett le az asztalra. Olyanokat, mint a Mortal Kombat II. - A második menet, valamint a Pillangó-hatás 2. Így tehát a korrekt munka, amit James Wantól elvárhattunk, az itt igencsak naiv hozzáállás lett volna. De ettől függetlenül úgy ültem le a film elé, hogy „csak nem lesz akkora baj. Jó lesz ez…” Röviden és tömören összefoglalva: Nem lett!
Eleve az megpecsételte a film sorsát, hogy a sablonok rettentő rosszul lettek összerakva. Míg James Wan meg tudta teremteni a feszültséget, addig Leonetti csak a lámpákat tekerte lejjebb, illetve a jumpscare kellékre próbált összpontosítani. Természetesen kevés sikerrel. A filmnek semmilyen atmoszférája nem volt, az Annabelle baba csak kinézetre volt ijesztő, mert amúgy semmit nem tudott hozzárakni a filmhez. A karakterek a jól bevált cselekménysorozatot követték, ami egy démonos, szellemes horrorban 99%, hogy előjönnek. „Nem hiszek neked… Hiszek neked…stb.” Miután eltelt a 95 perces játékidőnek a 2/3-ad része, azt hittem kissé felpörögnek majd az események, de újfent csalódnom kellett. Egy bugyuta, kiszámítható, teljesen béna lezárást kaptunk, ami konkrétan megkoronázta Leonetti teljesítményét.
Az Annabelle tehát egy félresikerült horror lett, amit igazából nem is szívesen neveznék horrornak, mert pont azok az elemek hiányoztak belőle, vagy bizonyultak gyengének, amik a műfajt megteremtik. A megtekintése tehát nem ajánlott. 3/10