[Supernatural Movies]

[premier] Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1. rész (2014)

2014. november 17. - theivan

A Mockingjay történetének két filmen keresztül történő kivitelezése alsó hangon is 250 millió dollárba fájt, azon pedig a legkevesebben fognak meglepődni, hogy a büdzsé tetemesebb részét nem az első felvonás vitte el. Van egy sejtésem mennyire szimpatikusnak tűnhet eme írás egy ilyen kezdéssel, hát még ezzel a kiegészítéssel: gyakorlatilag az első rész konklúziója óta nagyítóval kell keresni a sorozat szempontjából valóban meglepő és sorsfordító momentumokat, de a számláló még az aktuális rész során sem lengett igazán semerre. Azért érdemes kiemelni, hogy semerre, mert bármekkora blődségnek hangzik, pillanatnyilag még az is hatalmas erény, hogy ilyen szintű kimértség (vagy ha úgy tetszik: tétlenség) ellenére sem pörgött visszafelé.

Screen-Shot-2014-09-15-at-10.14.40-AM_1.png

A Kapitólium és a földalatti 13. körzet egy lázadásként számontartott, pillanatnyilag mégis állóháborúként működő konfliktus fő pólusai, melyek az előző rész során megalkotott szimbólumai révén igyekeznek híveket vagy szövetségeseket gyűjteni, vagy éppen igázni. Katniss (Jennifer Lawrence) ezúttal Alma Coin elnök (Julianne Moore) és a 13-asok ideológiai ütőkártyája, a Mészárlás során hátrahagyott Peeta (Josh Hutcherson) viszont csupán csak a kapitóliumi televízió szinte állandó interjúalanyaként ad életjelet. Szimbólum és sorstársak közé pedig kapocs szükségeltetik, így hát mindent meg kell tenni azért, hogy Katniss ne csak hajlandó legyen részt venni a verbuváló propagandában, de azzal hatást is bírjanak gyakorolni a többi Körzet szenvedő népeire.

A széria az erős kezdésének köszönheti a megalapozott sikert: a keserédes szemfényvesztés, a közel sem burkolt, mégis hatásos manipuláció, valamint mindezek továbbgondolása az arénajelenetekben elég jó felütést szolgáltak az előző két részben, és ezért is látom már azt a 150 millió dollárnyi elégedetlen nézőt az amerikai premierhéten, akik – valahol teljesen jogosan – nem csak ezeknek az elemeknek a hiányát, de ezt a majdhogynem rükvercve váltást is számon fogják kérni. Pedig a regényt leginkább hallásból, nem pedig lapozgatásból ismerőknek sem árultak zsákbamacskát az előzetesek, és én is jóváhagyom a tényt (még ha ugyancsak az előző tábort gyarapítom): az egész leginkább egy türelemjáték, amit ugyan nem annak szántak sem az alkotók, de még inkább nem a lázadók, mégis azzá vált. Talán több valós tettel kellett volna ellensúlyozni ezt a problémát, vagy legalább annak a kevésnek, ami előfordult, nagyobb hangsúlyt adni.

Mockingjay-Part-1-Phillip-Seymour-Hoffman-and-Julianne-Moore_1.jpg

Az igazi harcosok pont emiatt nem a csatamezőn mutatkoznak meg (még ha kétségtelenül jelen vannak ott is, csak jelenlétük nehezen fajul tettlegességig), hanem a 13. körzet mélyében, amikor pedig ezek az alakok egy terembe csoportosulnak, ráadásul klasszis nevekkel eljátszatva (a kissé alulszerepeltetett Woody Harrelson, a legkevésbé sem elhanyagolt Julianne Moore és a megboldogult, és még mindig rémisztően elegáns Hoffman talán utoljára szövetkezett így), akkor érezzük úgy, hogy ugyan visszafogott elégedettség mellett, de talán mégis hamar elszáll az a két óra. Ez most talán az ő filmjük volt, amit a saját eszközeikkel tettek egy kissé másképpen intenzívvé, mint eddig, a halálpontos íj pedig ezúttal csak dísz a játszmához (kivéve, amikor előkerül Katniss talán egyetlen akciómozzanata során, melyekből amúgy az alkotás összesen sem tartalmaz 5-10 percnél többet).

Na jó, elnézést kérek az "intenzív" fogalom használatáért. Merthogy így jutunk el a végső értékelésig, amikor is hiába csökken a veszélye annak, hogy evégett szinte esélyünk sincs elbóbiskolni egy elnyújtott, repetitív vérontás alatt (mivel nincs is), és lehet, hogy felfokozott örömmel szemlélsz egy felkelést belülről, egy dolog mégis hibádzik. Vagyis kettő. Azon még könnyebb túltenni magad, hogy (1.) Francis Lawrence kevesebb érdemi tettet szuszakolt ebbe a szakaszba, hiszen alapjaiban véve megérdemli a direktor, hogy jövőre egy utolsó esélyt kapjon tőlünk, lévén állítom, hogy a Hunger Games még könnyedén minden idők legjobban megvalósított young adult-szériájává válhat – mint ahogy most sem volt gond a kivitelezéssel.

h1.jpg

De akkor (2.) Katniss értékei is maradjanak érdemlegesek, mint régen (hol van már az a lány, aki mindenkinek bemutatott a 74. Viadal végén?), bárhogy is rendelkezik őróla az alapanyag. Mert így csak késve vesszük majd észre, hogy a nézők körzetét is rommá tették a végjáték során. Ha választani kellene, én inkább a fenti siker mellé pártolnék, nem pedig az utóbbit vizionálnám, még ha most nem is úgy tűnik. 6,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr276910191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása