Elnézve az első négy DBZ mozifilmet, azt vehetjük észre, hogy Mitsuo Hashimoto hozta el az első olyan alkotást, amiben egy brutál nagy csavart is láthattunk, feltéve, ha nem ismertük már korábban Slug nagyúrat. Épp ezért nem is nagyon szeretném lelőni a poént, mert tényleg fontos a film szempontjából az említett fordulat, így vágjunk is inkább bele a történetbe, illetve a film kivesézésébe.
Gohan és a sárkánya meglepik Sátánt egy kedves kis produkcióval, mely fütyülésből és táncból áll, de valami oknál fogva ezt Sátán nem bírja elviselni és elzavarja.... Közben a hírekben bemondják, hogy egy nagy aszteroida közeledik a Föld felé és elkerülhetetlen, hogy becsapódjon. Mindenki fejvesztve menekül, de Goku és Krillin próbál segíteni. Kiderül, hogy az aszteroidán űrlények vannak, akik gonosz szándékkal érkeznek a földre. Egy bizonyos Slug nagyúr is ott tartózkodik, aki a megérkezés után fel is használja a kristálygömböket, hogy a célját beteljesítse…
Bár számomra az összes movie szórakoztató, azért azt észre lehet venni, ahogy haladtunk előre az időben, és jöttek ki az újabb egészestés animék, úgy fejlődtek a rendezők és az írók is. Sokkal összeszedettebb munkára lettek képesek, ami azt eredményezte, hogy a történetben csavarok és meglepetések születtek, amik természetesen előrébb vitték az egész alkotást. Slug nagyúr esetében sem volt ez másként. Maga a gonosz motivációja, és története is arról árulkodott, hogy itt nem egy „egyszer egy” képletet követtek a stábtagok, hanem valami olyat, ami bonyolultabb ugyan, de még mindig nem lép át bizonyos határokat.
A játékidő bár nem érte el az egy órát, de ez most itt nem volt negatívum. Egy kerek egész történetet kaptunk, amiben kimért és jól megkomponált harcokat láthattunk, kiváló karakterekkel és szövegekkel. A Slug nagyúr tehát az eddigi legjobb DBZ-movie lett, ám ekkor még nem tudhattuk, hogy mi vár ránk a jövőben. Broly és társai azért kicsit odarakták magukat, de ez még a jövő zenéje…