Miután Marcus Nispel újra életet lehelt a Texasi láncfűrészes franchiseba, Hollywoodban úgy gondolták, hogy ő a tökéletes ember arra a feladatra, hogy egy másik horror klasszikust is felébresszen az álomból és újra régi fényében hozza el a közönségnek. Ez a klasszikus nem más volt, mint Jason Voorhees kalandja, azaz a Péntek 13.

Túrázni indul a Kristály-tóhoz egy fiatalokból álló társaság. A kis csapat tagjait azonban brutális kegyetlenséggel lemészárolja egy gyilkos. Hamarosan újabb társaság tűnik fel a környéken, egyikőjük szüleinek a hétvégi nyaralójába indulnak. Útközben találkoznak egy motoros sráccal. Clay az eltűnt nővérét keresi - ő is a korábbi áldozatok között volt -, a nyomait követve jutott a környékre. A felhőtlennek induló táborozás valóságos rémálomba torkollik, amikor Jason feltűnik…

Óriási rajongója vagyok a szériának. Még a komédiába illő sokadik epizódok is tudtak olyan élménnyel szolgálni (kivéve a Jason X), ami miatt jó szívvel tudok visszatekinteni az egész Péntek 13. sorozatra. Épp emiatt vagyok egy kissé bosszús, hogy Nispel nem érzett rá arra, hogy mi is az a Péntek 13. Míg a Texasi láncfűrészesnél tudta, hogyan kell megidézni az eredeti film hangulatát, addig itt egy harmat gyenge produkcióval rukkolt elő, amiben a zseniális atmoszférának nyomát sem tapasztalhattuk. Nem volt elég, hogy Jason karakterét is a végletekig leegyszerűsítette – a félelemkeltés szinte a nullával volt egyenlő -, még a klasszikus zenét sem tudta rendesen kihasználni.

De igazából nem is ez a legnagyobb problémája a filmnek, mert alapjába véve egy nézhető slasher moziról van szó. Viszont a forgatókönyvbe írt karakterek annyira elrontják az egész film összképét, hogy már-már a kínos kategóriát súrolja. Nyilvánvaló, hogy egy Péntek 13-ban nem lesznek tökéletesen megírt figurák, de amikor már olyan szinten le vannak egyszerűsítve, hogy egy darab bot is összetettebb náluk, akkor bizony igenis zavaró tud lenni a játékidőben a sok tehetetlen idióta. Jared Padalecki/Clay volt az egyetlen értékelhető színész/karakter az egész alkotásban. No, meg persze Jason…

Összegezve a filmet; a 2009-es Péntek 13 valamilyen szinten csalódás ugyan, de még mindig a jobb remake-ek közé tartozik. A rajongóknak mindenképpen meg kell tekinteniük legalább egyszer, mert Jason ámokfutás akkor is élvezhető, ha maga az alkotás a nullával egyenlő, de egy szimpla horrorkedvelő is tehet vele egy próbát, mert annyit nyújt, mint manapság a legtöbb átlagos horrorfilm. Azonban nagy dolgokat nem szabad elvárni tőle. 5/10