A Flashpoint paradoxonnal elkezdődött, a Háborúval folytatódott a Warner lassan már franchise-á épülő DC Comics rajzfilmes univerzuma, ami idén kapta meg a harmadik játékfilmjét, amiben azzal az Arthur Curry-vel ismerkedhetünk meg, akinek az ismertebb neve nem más, mint Aquaman. Curry életének bemutatása már csak azért is időszerű volt, hiszen a filmes univerzumban majd szintén találkozhatunk az atlantiszi királlyal, akit a Trónok harcából is ismert Jason Momoa fog megtestesíteni (közben már egy képet is kaptunk róla). Szóval DC rajongók figyelem, itt az Aquaman gyorstalpaló.
A Paradoxonnal valami új kezdődött el a Warner háza tájékán, ugyanis az eddig is, igen magas színvonalú rajzfilmes részleg, egy olyan egészestés szórakozást tárt elénk, amit korábban csak alig néhány esetben tudtak elérni. A siker megérkezett, az építkezés pedig elkezdődött. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen jó úton jár a stáb ezekkel a rajzfilmekkel. Tény, a színvonalra most sem lehet panasz, de ha újítások, illetve kockáztatások nélkül folytatják a jövőben is a rajzfilmek elkészítését, akkor bizony rá is unhatunk. No, persze ez nem hiszem, hogy meg fog történni, de annyi szent, hogy kevésbé fogunk jól szórakozni egy-egy megjelenő Igazság Ligája filmen, ha csak tisztességes iparosmunkákkal jelentkeznek évről-évre.
A 72 perces játékidőt jól töltötték fel. Megkaptuk a szokásos köröket is, hiszen találkozhattunk karakterfejlődéssel, mélypontokkal, drámával, akciózással, illetve a jó öreg célba éréssel. Nem is volt gond, nincs is panaszra okunk. Igazság szerint ez a film tényleg arra tökéletes, hogy azok, akik még nem találkoztak Arthur Curryvel, azok most megismerjék, és elfogadják, hogy Momoa majd a nagyvásznon már ne egy ellenszenves, a halakkal dumáló Dr. Dolittle 2.0 legyen az emberek szemében, hanem egy érdekes és elfogadható szuperhős a Liga többi tagja mellett.
Összegezve tehát a Justice League – Throne os Atlantis újat ugyan nem mutat, de a klisés történet és végkimenetel ellenére egy élvezhető DC Comics rajzfilm lett, ami beállhat a minőségi alkotások táborába. Az élmezőnyhöz ugyan nem ér fel, de csalódni nem nagyon lehet benne. 8/10
