Nem kellett sokat várnunk a harmadik epizódra, hiszen egy évvel az első folytatás után, 2007-ben megkaptuk azt a részt, amiben nem csak a világ végét, de a franchise eddigi utolsó értékelhető darabját is megleltük. Verbinski kipasszírozta az utolsó leheletet is a Karib-tenger kalózaiból.
Will Turner és Elizabeth Swann kénytelenek szövetségre lépni egykori ellenségükkel, Barbossa kapitánnyal, hogy kiszabadítsák Jack Sparrow kapitányt. Jacket az elátkozott Davy Jones tartja fogva, aki a Kelet-Indiai Társaság irányítása alatt áll, és félelmetes hajójával, a Bolygó Hollandival rettegésben tartja a tengereket. A különös felmentőcsapatnak egészen a világ végéig kell hajóznia, hogy elérje célját…
Elérkezett az, amitől a legjobban féltem… Verbinskiék elhozták a teljes sötétséget a Karib-tengerre, ami sajnos nem úgy sült el, ahogy azt ők akarták. Már mindjárt a film elején sötét és drámai képsorokkal indítottak, amik megadták az alaphangot az egész alkotásnak. Hol voltak már a vidám, világos színek, hol voltak már a poénok… Bár a képi világ gyönyörű volt, mégse vált a film előnyére. Beckett jelenléte, Davy Jones keserű sorsa, valamint a szürke látvány is azt eredményezték, hogy itt már nem az igazi Karib-tenger kalózait láthatjuk, hanem egy olyan alkotást, ami bár simán nézhető és szórakoztató, de többet akart markolni, mint amennyit képest lett volna elbírni. „Elnolanizálták” az egészet.
A történet továbbra is élvezhető volt, a karakterek és a különböző csatajelentek (főleg a végén) remekül muzsikáltak. Verbinskiék tényleg csak ott rontották el az egészet, hogy elfelejtették miért is jó és egyedi Jack Sparrow kalandja.
Mindent összevetve tehát a harmadik rész volt az utolsó értékelhető epizód, ami Karib-tenger kalózai néven került a mozikba. A bevételeken ugyan nem látszódott, de az egész filmet átjárta a keserű szájíz, mert kihagyott ziccerek sorozata volt a két folytatás, és ha Verbinskiék tökösek, akkor ma minden idők egyik legjobb trilógiájáról beszélhetnénk, ám sajnos ez nem így történt… 7/10
