Minden évben várjuk azt a horrorfilmet, ami feléleszti hamvaiból a zsánert, és végre valahára elhozza azt a várt minőséget, amit mi rajongók elvárunk egy tökös horrortól. A kritikák és egyéb híresztelések után az It Follows című (Magyarországon 2015. június 25-én debütál Valami követ címmel) retro tini-horrortól várhattuk a megváltást, ám ahogy az lenni szokott, mindez nem következett be. David Robert Mitchell filmje azonban tényleg minőségi, tényleg dicséretre méltó, de továbbra sem az a film, amit keresünk.

Képzeld el, hogy követ valaki. Bárhol is vagy, és egyszer csak feléd sétál. Bármilyen alakot felvehet. Lehet egy régi ismerős, kedves, szeretett arc, vagy egy ijesztő alak, egy vadidegen. Nem fut feléd, nem is különösebben siet. Csak határozottan megy feléd, és ha utolér, meghalsz. Ha pedig rád ragad, a követés átkától egyféleképpen szabadulhatsz: ha szexuális együttlét során átadod valaki másnak…

Egyszerű, de mégis érdekes történettel állt elő a Valami követ, ami a 80-as éveket idéző könnyed és nem túl nagyot markoló felfogással járatta majdnem tökéletesre a játékidőt. Egy kis mondanivaló, egy kis horror, és egy határozottan erős atmoszféra jellemezte David Robert Mitchell filmjét. Tini vagy? Akkor csak óvatosan a sexxel! Mindezek ellenére, végre egy olyan horrorról beszélhetünk, ami a nagy elődöket idézte. Legyen itt szó Jasonről, vagy Myersről. A gonosz nem ijesztget megállás nélkül, nem rohan feléd, nem fog előugrani az ágyad alól, egyszerűen csak megy utánad, sétálva, egészen addig, amíg el nem fáradsz, vagy össze nem törsz idegileg. David Robert ráérzett arra, hogy nem attól lesz jó egy horror, ha minden rohamléptekben történik. A feszültséget sokkal tovább fennlehet tartani, ha lassan, és sokáig elnyújtva tálalják nekünk a gonoszt. Bár óriási trancsírra így nem kell számítani, de a Valami követ lélektanilag nagyon erőset tud ütni, főleg, hogy zeneileg is nagyon eltalálták az alkotást.

Az It Follows nem lett korszakalkotó, sőt, ha a 80-as évek kellős közepén jelenik meg, akkor valószínűleg nem lett volna több egy átlagos tucathorrortól, de manapság olyan időket élünk, amikor egy régi időket idéző, egyszerű horror is tud kiemelkedő lenni. Hangulatilag remek, a játékidő rövidsége miatt könnyen emészthető, a történetnek és a feszültségnek hála pedig az új évezred jobb horrorjai közé tartozik. Igazi retro darab, a rajongóknak kötelező! 7,5/10