Az a hír járja, hogy slasher filmekből nem lehet sorozatot készíteni, hiszen olyan elemekkel van teletűzdelve az adott mozifilm, ami miatt a sorozatos kiadás kudarcba fulladna. Egyrészt túl nagy lenne a játékidő, másrészt pedig önismétlővé válna a sok gyilkolás. Az idei évben azonban az MTV megpróbálkozott a lehetetlennel és egy 10 részes Sikoly szériát tűzött műsorra, ami bár az első 40 perc alapján messze van a Wes Craven féle klasszikus slashertől, de mégse lehet azt mondani rá, hogy rossz lenne.
Mégpedig azért nem lehet rásütni azt, hogy gyenge, mivel egy pillanatra sem akarta komolyan venni magát, csak szimplán feleleveníteni a klasszikust, ami új hullámot indított el anno a tini horrorfilmes zsánerben. Ezt a kis nosztalgiázást pedig eddig remekül hozza, ráadásul a rengeteg sablon közepette maradt idő arra is, hogy bemutasson egy kicsit az MTV szerkesztősége a mai fiataloknak, illetve promózzák a különböző zeneszámokat. Kaptunk itt tipikus gyilkosságokat, egy kis rejtélyt, ezer meg egy idióta karaktert, akik csak arra várnak, hogy lemészárolják őket, illetve egy jókora adag társadalomkritikát, amiért a mai tinédzserek bele vannak bolondulva a facebookba, a tumblrbe, instagramba, youtube-ba, illetve a mobiltelefonokba, vagy bármely olyan kütyübe, amivel lehet menőzni az iskolában.
A széria ott folytatta, ahol a filmek abbahagyták. (no, nem szó szerint) A gyilkos kiléte itt is ismeretlen, és ha a készítők jól rakosgatják egymás mellé a puzzle darabokat, akkor remélhetőleg a 9. rész utolsó másodpercéig az is marad.
A pilot alapján nagyon úgy tűnik, hogy újat nem akartak az alkotók készíteni, csak szimplán felrakni a televíziók képernyőjére a jól ismert slashert. Nagy kockázatot nem igen vállaltak, de talán arra nem is volt szükség. A Sikoly mellett szól az az érv is, hogy nagyon könnyen csúszik a klisék ellenére is, és így a nyári nagy hőségben üdítőként hathat a horrort kedvelőknek. Egy esélyt mindenképpen érdemes adni az új maszkban gyilkoló fekete ruhás gyilkosnak.
