Még mindig várunk arra a pillanatra, amikor kijelenthetjük, hogy Jean-Claude Van Damme, a belga akciósztár visszatért és újra a régi fényében tündököl. Az elmúlt években talán csak a Feláldozhatók 2 volt olyan filmje, ahol régi önmagát idézte, de ott sajnos nem főszerepet játszott. Valamiért úgy éreztem, hogy idén a Halálos meló című alkotása lesz az, amivel visszatér. Tévedtem, az előzetes egyáltalán nem ilyen gyenge végeredményt sugallt.

Deacon Manilába utazik, hogy felajánlja az egyik veséjét súlyos beteg unokahúgának. A műtét előtt egy nappal, egy görbe este után arra ébred, hogy a veséjét eltávolították, és valószínűleg szervkereskedők birtokába került. 24 órája van, hogy visszaszerezze, és megmentse a kislány életét…

Maga a történet nem is lenne rossz, de olyan szinten végeztek a készítők felületes és élvezhetetlen munkát, hogy a végeredmény egy brutális nagy kudarc lett. Van Damme mintha megfáradt volna, de az is lehet, hogy szimplán csak rossz szerepeket írnak rá az utóbbi időben. Pedig továbbra is van kisugárzása, továbbra is képes uralni a vásznat, de ehhez egy ici-picit minőségibb meló kéne a stábtól.

A játékidő igazság szerint nem hosszú, de az üresjáratok, a gyenge dialógusok valamint az ötlettelen bunyók is olyan szinten rontották le az élvezhetőségi faktort, hogy még az alig több mint másfél órás film is hosszúnak tűnt. Van Damme ugyan letolja a szokásos spárgát és ismét megmutatja a hátsóját (igen, még 50 év felett is!) de a rosszul koreografált harci jelenetek mégis azt sugallták, hogy már öreg ahhoz, hogy verekedjen. Ami mondjuk részben igaz is, de azért annál többet várna el az ember, hogy ráveti magát az ellenfélre, majd látványtalanul lebirkózza. (Nagyjából Steven Seagal nyomja így az ipart)

Így tehát továbbra is várnunk kell arra, hogy éltetni tudjuk egy Van Damme nevével fémjelzett alkotást. No, de talán majd az idei Kickboxer remake, ahol remélhetőleg az idióta hajától is megszabadul... 3,5/10