Torrente 3. - A védelmező (2005)

A kevésbé jó második rész után Santiago Segura visszatért, hogy egy újabb alkotás keretei között tegye vissza Torrente nevét oda, ahová való. Valahova a zseniális és az undorító határmezsgyéjére. A Védelmezőben talán nem is a történet a legfontosabb, hiszen az a szokásos „Torrente vagyok és mindent elcseszek, de végül én leszek a király” útmutatót követi, azonban behozták a focit, az Atletico vs Real Madrid témát, ami rengeteg poén alapja volt a filmben. Gondoljunk csak Torrente fiára, vagy a Guti, Casillas és Helguera hármas feltűnésére. Egyszerű, de annál hatásosabb poénok voltak, amik egy kicsit színesebbé tették az alkotást. El Risitas (TrollFoci követők előnyben) megjelenése pedig csak hab volt a tortán.

A játékidő - bár voltak hullámvölgyek - többnyire gördülékenyen haladt a célja felé, és végeredményében nem okozott csalódást. Segura visszatért, Torrente pedig ismét vicces volt! 7/10

Torrente 4 (2011)

Egy viszonylag hosszú, hat éves kihagyás után, 2011-ben tért vissza Segura, hogy újra Torrente bőrébe bújhasson, és tovább növelje a Torrente franchise epizódjainak a számát. A végeredmény ismét remek volt, ám összességében a széria már nem az egyediségről szólt, hanem arról, hogy mennyire végez a spanyol színész/rendező tisztességes iparosmunkát. Segura beállt egy értékelhető, kritikailag nem túl lehúzható szintre.

Újat a 4. rész sem mutatott, de az új helyzetbe kerülő, bebörtönzött Torrente képes volt ismét poénosra venni a figurát, és a kialakított helyzeteknek hála nem lehetett különösebb okunk a panaszra. A börtönfoci, illetve utalás a Menekülés a győzelembe című filmre több, mint remekül sikerült, így ha a teljes képet tekintve nem is hibátlan, de az elődöket egyáltalán nem megszégyenítő végeredményt tudott produkálni, mind a történet, mind pedig összkép szempontjából az öreg Segura. 7/10

Ui: Csak és kizárólag érvényes jeggyel induljatok háborúba!