Korunk internetes oltárán számtalan színésznek tulajdonították már a legjobb jelzőt, de Daniel Day-Lewis azon kevesek egyike, aki noha sokakkal szemben bőven megérdemelné a méltató szavakat, e tekintetben mégis háttérbe szorult. Ennek legfőbb oka vélhetően mindössze annyi, hogy a brit művészfilmekkel befutó, majd a későbbiekben is főleg életrajzi ihletettségű drámákban brillírozó színészóriás népszerűsége a szűkebb célközönség miatt sosem vetekedhetett a mainstream sztárokéval. Mondjuk aligha hiányzik neki a rivaldafény, hiszen mindig is különc művészlélek volt és a tömegeket kerülve már jó ideje a külvilágtól sikeresen elszigetelve, szinte remeteként él írországi otthonában. Magánéletéről nem is lehet sokat tudni azon kívül, hogy művészcsalád utóda, három fia van - Gabriel Kane, a legidősebb, Isabelle Adjanitól, míg Cashel Blake és Ronan Cal jelenlegi feleségétől, Rebecca Millertől -, és régebben cipésznek készült, így a famegmunkálás sem áll távol tőle. Hivatását tekintve is ritkán hallat magáról, ha nem lát potenciált a felajánlott projektekben, akkor akár évekig nem jelentkezik filmmel. A szerepeire mindig alaposan felkészülő, szélsőséges metódusairól is elhíresült legenda a visszahúzódó természete ellenére a szakmai berkekben hatalmas tiszteletnek örvend, amit a neki ítélt számtalan díj - köztük a rekordot jelentő, legjobb színésznek járó három Oscar - is alátámaszt. A filmtörténelem talán legválogatósabb, de korosztályának egyik legelismertebb és legfontosabb method actor-jéről van szó, akinek 59. születésnapja alkalmából összegyűjtöttem az eddigi 10, általam legjobbnak tartott alakítását.
10. Az én szép kis mosodám
Stephen Frears (Veszedelmes viszonyok, Pop, csajok, satöbbi) rendezése a szókimondó független filmek mintapéldája, egy olyan szatirikus alkotás, amely egy ambiciózus pakisztáni srác (Gordon Warnecke) és egy brit punk (Daniel Day-Lewis) viszonyának mesélése közepette tárgyal a Thatcher-éráról, homoszexualitásról és a bevándorlásról. A merész koncepciót nem különösebben izgalmas formában megvalósító mű kisebb mérföldkőnek bizonyult Day-Lewis karrierjében, hiszen a meleg punkot hitelesen megformáló színész ezzel és a Szoba kilátással c. filmben nyújtott alakításával hívta fel magára a figyelmet a tengerentúlon. A két alkotás premierje egy napon volt, tehát a nézők és a kritikusok láthatták, hogy széles színészi palettájának köszönhetően Daniel egyaránt el tud játszani kispolgárt és karikírozott arisztokrata sznobot.
9. A lét elviselhetetlen könnyűsége
Egy jó regényadaptáció nem feltétlenül jó film és igaz ez fordítva is. Az azonos című művet szerző Milan Kundera nem is szívlelte túlzottan Phillip Kaufmann alkotását, hiszen a rendező Day-Lewis kérésére módosított az eredeti forgatókönyvön és a regénytől eltérően ábrázolta a főszereplőt. Daniel a casanovai életet élő prágai agysebészként, Tomasként veti magát egyéjszakás kalandokba, de a sors összeboronálja Terezával (Juliette Binoche), így választania kell, hogy folytatja-e viszonyát a hasonló életvitelt folytató Sabinával (Gena Olin), vagy felhagy a poligámiával és végleg megállapodik a kissé félénk hölgy mellett. Day-Lewis a cseh akcentus tökéletesítése érdekében nyelvleckéket vett, egyes források szerint meg is tanulta a nyelvet, de a hangját leszámítva, már pusztán kiállásával is meggyőzőnek bizonyult az antikommunista szoknyavadász szerepében. Nem csak miatta, hanem a két színésznő alakítása, Bergman kedvenc operatőrének képei, valamint a kevésbé prűd szerelmes történetként és történelmi tablóként egyaránt jól működő film miatt is érdemes bevállalni az elsőre elrettentőnek tűnő, közel háromórás játékidőt.
8. A salemi boszorkányok
Arthur Miller saját színdarabját alakíthatta át forgatókönyvvé, s tette mindezt nagy sikerrel, lévén szkriptjéért Oscar-jelölést is kapott. A történet egy szerelmi dráma formájában a hírhedt salemi boszorkányüldözésről szól, nem mellesleg a mccarthyzmus allegóriája. Daniel a forgatás előkészületeiben segédkezett a díszletek felállításában, majd a filmezés idejére, hogy teljesen ráhangolódjon John Proctor szerepére, be is költözött az egyik házba, ahol a 17. századi körülményeknek megfelelően élt. Olyan hír is napvilágot látott, amely szerint ez idő alatt egyáltalán nem is fürdött, de ezt azért (is) kétlem, mert ekkoriban ismerkedett meg Arthur lányával, Rebeccával, akivel már lassan két évtizede házasok. Day-Lewis a filmben sokáig hozta a szokásos magas színvonalat, majd a végén egy elképesztően erős jelenettel jelezte, hogy nem véletlenül választották pont őt a szerepre a szintén brilliáns Winona Ryder és Joan Allen mellé.
7. Az utolsó mohikán
Michael Mann legendás kalandfilmje James Fenimore Cooper híres regényének elég szabad értelmezésű adaptációja. Daniel az utolsó mohikán, Csingacsguk (Russel Means) fogadott fiát, Sólyomszemet alakítja, aki beleszeret egy angol tiszt lányába (Madeleine Stowe) és ezáltal akaratlanul is bevonja magát az angol-francia háborúba. A színész a forgatás alatt túlélő módba kapcsolt: a karaktere otthonában lakott, végig magánál hordta flintlock puskáját, (hobbiját kamatoztatva) kenut épített, vadászott, halászott, kitanulta a nyomkövetést, a végén már a tomahawk dobással sem gyűlt meg a baja. Elhivatottságát és a filmet nem ismerték el a díjátadókon a minőségükhöz méltó módon - kivéve a BAFTA-n -, de nem a trófeagyűjtemény egy jó film ismérve, hiszen Az utolsó mohikán még mai szemmel nézve is hangulatos, remek dramaturgiájú alkotás.
6. A bunyós
A bokszfilm nem csak a közönség, hanem a rendezők szemében is kedvelt műfajnak számít, lévén ezzel lehet a legtisztábban szimbolizálni a mélyből magát a csúcsra felküzdő ember útját, illetve itt lehet a legkönnyebben összeütköztetni a különböző elveket követőket. Jim Sheridan utóbbit választotta, Danny Flynn harcán keresztül ábrázolta az írországi helyzetet. A 14 évnyi börtönbüntetését letöltő, majd régi szerelme (Emily Watson) visszahódítása érdekében új életet kezdő bokszolót Day-Lewis alakította és a szerep kedvéért másfél évig járt bokszedzésre Barry McGuiganhez, akinek megítélése szerint Daniel akár elmehetett volna profinak is. A forgatás alatt az orrát eltörő színész nem csak a ringben, hanem a ringen kívüli jeleneteiben is hiteles, erős alakítást nyújtott. Emily Watson szintén remekelt, legalább olyan jó volt, mint kollégája. A filmet pedig csak ajánlani tudom, mivel egy giccsmentes szerelmes történetet mesél el politikai töltettel dúsított sportdrámaként.
5. Apám nevében
Ha lenne zseniális, de peches filmek listája, akkor Sheridan és Day-Lewis második közös produkciója igencsak előkelő helyen tanyázna rajta, hiszen börtöndrámájuk hiába mestermunka minden ízében, ha egyszerűen Spielberg magnum opusa, a Schindler listája teljesen beárnyékolta politikai állásfoglalásukat. Ez persze semmit sem von le a film értékéből, különösen nem a bűnbaknak kiállított Gerry Conlont alakító Day-Lewis és filmbeli édesapját megformáló Pete Postletwaithe teljesítményéből. Ketten együtt eszméletlen erős párost alkottak, a lobbanékony srác és a nyugalmát végig megőrző apa remekül kiegészítette egymást, mindketten Oscar-jelölésig jutottak. Day-Lewisnak, aki mintegy felkészülésként néhány éjszakát is eltöltött cellájában, nem volt esélye Tom Hanks (Philadelphia) mellett, de Pete a karrierjének csúcspontját jelentő filmjéért talán megkaphatta volna a szobrot, amit Tommy Lee Jones (A szökevény) vihetett haza.
4. New York bandái
1997-ben elhatározta, hogy néhány évig felhagy a filmezéssel, de Martin Scorsese őt szemelte ki az Öt Pont uralkodói címéért küzdő Bill “a Hentes” Cutting szerepére, aminek elvállalására végül DiCaprio hathatós segítségével sikerült is rábeszélnie. Az önkéntes pihenőjéből “kirángatott” Day-Lewis nem hazudtolta meg magát, csakúgy, mint korábbi közös produkciójuk, a bántóan túlrendezett Az ártatlanság kora forgatásán, ezúttal is végig karakterben maradt. A forgatás előtt elsajátította a hentes szakma alapjait, a szünetekben a késeit élezte, Eminem számaival tüzelte fel magát a filmbeli őrületre, Liam Neesont végig karaktere nevén szólította és megszállottan ragaszkodott ahhoz, hogy a felvételek között is csak korabeli ruhákat viseljen. A szakmai ártalmának tüdőgyulladás lett a vége, valamint az egyik elfajuló harcjelenet során az orra is eltört. Azonban elkötelezett munkája meghozta gyümölcsét, hiszen letaglózóan zseniális volt a pszichopata Hentesként, a vászon egyeduralkodója, s visszatérését csak Adrien Brody (egyébként megérdemelt) Oscarja “árnyékolta be”.
3. Lincoln
Bár Liam Neeson neve is szóba került, Spielberg elhatározta, hogy vagy Day-Lewis alakítja a címszereplőt, vagy senki. Az ekkor már két Oscarral büszkélkedő színész újfent nehezen bólintott rá a projektre, de utólag aligha bánja, hogy elvállalta Abraham Lincoln szerepét. Ő korban szinte tökéletesen passzolt hozzá, ám filmbeli partnere, Sally Field már kevésbé. A színésznő 11 évvel idősebb Day-Lewisnál, míg Mary, Lincoln felesége majdnem ugyanennyivel volt fiatalabb férjénél, tehát mintegy húsz évnyi különbséget kellett megoldaniuk. Az akadályt sikerrel vették, remek párosnak bizonyultak a vásznon, bár a mérleg nyelve egyértelműen Daniel oldalára billent. Lincolnt számos filmben alakították már, Raymond Massey még Oscar-jelölést is kapott érte, de minden bizonnyal jó ideig Day-Lewis ábrázolása lesz az etalon. Megjelenése, hangja és kisugárzása pont olyan, mint amilyennek a korabeli feljegyzések alapján gondolnánk. Jó helyre került a legjobb színésznek járó Oscar, bárcsak a film is felnőtt volna alakításához.
2. Vérző olaj
Ez volt az első Daniel Day-Lewis film, amit láttam, de nem a nosztalgia, hanem a film minősége miatt tartom a legjobbjának. Paul Thomas Anderson rendkívül stílusosan, szinte horrorba illő módon domborítja ki az olajmágnás Daniel Plainview tragédiáját, s ez a remek alap értelemszerűen Day-Lewis teljesítményét is felhúzta. Átalakulása más értelemben ugyan, de hasonló az első Oscarját érő Christy Brown-alakításához. Hangját, mint karrierje során oly sokszor, ezúttal is eltorzította, ehhez párosuló mimikája és testjátéka pedig remekül szimbolizálta karakterének üzletemberi felemelkedését, apai mélyrepülését. A bal lábamban nyújtott alakításáért szintén díjazott Brenda Fricker után itt is volt méltó - bár a gálákon hanyagolt - partnere Paul Dano személyében. Day-Lewis, ha másért nem, már csak az improvizált beszédéért megérdemelte az arany szobrot.
1. A bal lábam
1990-ben, miután a gálán bemondták nevét, egy hosszú hajú, jó kiállású fiatalember lépett fel a pódiumra, hogy átvegye díját. A közönség ovációval fogadta, még a riválisok is elismerően tapsoltak. Érthető, hiszen látták, mire képes ez a fiatal színész. Látták, ahogyan szerepével új dimenziót nyitott a method acting iskolának. Természetesen Daniel Day-Lewis Christy Brownjáról van szó, a sokáig lesajnált mozgássérültről, aki megtanult a bal lábával festeni és bebizonyította, hogy a születési rendellenesség mögött egy érző és elismerésre méltó ember lakozik. A színész felkészülés gyanánt a Sandymount School Clinic mozgássérültjeivel összebarátkozott, ott szerzett tapasztalatait kamatoztatta. A forgatás ideje alatt hetekig tolószékében maradt, a szünetekben sem lépett ki karakteréből, még az étkezdében is elvárta, hogy úgy etessék, mint ahogyan Christyt. A nem éppen gerincbarát tartásának köszönhetően két bordája is eltört. Ezen kívül a szerep kedvéért ő is megtanult a lábával festeni, igaz, neki a jobbal sikerült a filmhez szükséges vonásokat meghúzni, de ezt a filmezésnél tükrök segítségével megoldották. Alakítását Oscarral díjazták, viszont ennél sokkal fontosabb, hogy egy igazán kivételes színészt ismerhetett meg a világ.
Miután 2013-ban Abraham Lincoln megformálásáért Oscar-díjra jelölték, elhatározta, hogy amennyiben meglesz a harmadik aranyszobra, akkor 60 éves koráig visszavonul. Pontosabban jelenleg ez az, ami biztos, ugyanis azt is pedzegette, hogy ennyi elismerés után nem feltétlenül tartaná jó döntésnek a visszatérést. Én azért reménykedem benne, hogy hamarosan újra láthatom a vásznon, hiszen bár alapvetően egyetértek hakos05 Kristen Stewart toplistájában kifejtett véleményével, miszerint minden színésznek megvan a saját, jól behatárolható eszköztára, de Daniel Day-Lewis valahogy mégis más. Ő nem csak színészkedik, ő eggyé válik a karaktereivel. Isten éltesse sokáig!
