A horrorfilmek Aranypolgára. Nem akármilyen jelzővel illették az 1973-as A vesszőből font embert, bár őszintén szólva, ha már Orson Welles, akkor én inkább egy másik klasszikusához, a jóval kevesebbet emlegetett Kafka-adaptációjához, A perhez hasonlítanám. Ugyan mindkét film trükkjeit, megoldásait megrágta már az idő vasfoga, ám bizarr hangulatuk, egyedi világképük továbbra is joggal emeli ki őket vetélytársaik közül, ráadásul főhőseik között is könnyebben meghúzható a párhuzam, ugyanis az elveszett kislány felkeresésére küldött Howie rendőrtiszt a tragikomikus jogi eljárásba keveredő K úrhoz hasonlóan elég nehezen birkózik meg a számára megmagyarázhatatlan szabályok szerint élő világgal. Alighanem azt sem venné jó néven, hogy 2006-ban a filmet újra feldolgozták egy nagyon rossz vicc formájában.
Az eredeti angol verzió, amelyen átível a már említett krimi szál, egy, a maga idejében kifejezetten polgárpukkasztónak számító film, ami a kereszténység és pogányság ellentétét, valamint az ember természetről és önnön szexualitásáról alkotott képét vitatja a két végletet képviselő főszereplő világnézetén keresztül. Egyik oldalon adott a törvények és vallásának hű szolgája, nevezetesen Howie (Edward Woodward), míg a másik szélsőséget Lord Summerisle (Christopher Lee) képviseli. Utóbbi szigetén játszódik a film, ott, ahol nézete már nincs megkérdőjelezve, a helyi lakosok tudatába égett.
A cselekmény kimenetelét szabadabban értelmező remake-et az író-rendező Neil LaBute érthető okokból kifolyólag az eredetitől eltérő társadalomkritikai éllel vértezte fel. Az 1973-as film alapját kiegészítő teológiai és szexuális témákat félredobva női emancipációs véleménynyilvánítássá írta át filmjét, melynek központi szimbóluma a méhkas. Saját rendőrtisztje, a robbanékony, méhallergiás Edward Malus (a borzasztóan ripacskodó Nicolas Cage alakításában) a kislány utáni nyomozás során egy olyan hierarchikus társadalom szigetén találja magát, ahol a férfiak ostoba, dolgos herék, a nőket felsőbbrendű lényekként kezelik, illetve a rendszer tetején trónol a méhkirálynő (Ellen Burstyn).
Talán nem az elfogultság beszél belőlem, ha szigorúan csak a tematikát figyelembe véve az angolok filmjét tekintem érdekesebbnek, mindazonáltal utóbbi akár meg is szorongathatta volna az eredetit, ha az ötletet sikerült volna értelmes filmmé varázsolni. LaBute koncepciójáról Cage a remake borzasztó minősége előtt értetlenül álló Lee-nek azt mondta, hogy szándékos volt a kissé komikus hangvétel, s az eredeti kevés, de mai szemmel nézve már bohókás megoldásai láttán a feldolgozás akár még működhetett is volna fekete-komédiaként. Azonban az amerikai változat a feladatra alkalmatlannak bizonyult, a borzasztó húzásokkal operáló direktornak köszönhetően nem az arra szánt jeleneteknél mosolyogtatta meg közönségét, akaratlanul is saját paródiájává vált, aminek néhány momentuma jó ideig vicc tárgya volt az internet népének szemében.
Az egyébként rossznak egyáltalán nem nevezhető szereplőgárda a filmben árnyéka önmagának, a forgatókönyv újításai kidolgozatlanok, dialógusai következetlenek, és még a parafaktor sem ütötte meg a kor szintjét, de talán még a ’70-es évekét sem. Az atmoszférát tekintve pedig egyébként is kisebb csoda kellett volna az átirathoz, hogy megközelítse elődjét, hiszen az eredeti pszichedelikus folk zenéi tökéletesen illeszkedtek a rendőrtiszt szemében túlzottan is felszabadult életet élő helyiek hétköznapjaihoz, nem mellesleg megismételhetetlenül jellegzetes világot teremtettek.
Nem is véletlen, hogy Christopher Lee saját karrierjének legjobb filmjeként tekintett A vesszőből font emberre, aminek felelevenítésével szeretnénk tisztelegni a legendás színész előtt. Az alkotás kritikai siker volt, később könyvként is megjelent, valamint számos másik film ihleteként is szokás rá hivatkozni. Jómagam példának okáért a Vaskabátok kapcsán találkozhattam először a címmel. A 2006-os, magyarul Rejtélyek szigete címre hallgató feldolgozás közvetetten csak azt tudta megerősíteni, ami eddig sem volt kérdéses, mégpedig, hogy az 1973-as előd zseniálisan felépített, egyedülálló horrorfilm.
A vesszőből font ember: 9/10
Rejtélyek szigete: 4,5/10
