Cthulhu fhtagn kántálják az okkultisták, avagy valami ősi, valami sötét erő felébredt és mindent megtesz azért, hogy mihamarabb kiszabaduljon börtönéből. Az emberi érzékszervek számára szinte értelmezhetetlen hívószava az arra hajlamosakat megbabonázza, az ellenszegülőket az álmok/víziók formájában egyre erősödő jelenléte megtébolyítja. De van, lehet egyáltalán valóságalapja az egész szörnyhistóriának, vagy csak véletlen egybeesés volna, hogy hasonló lények képei kísértik a fiatal Wilcoxot és a világ másik felén élőket?
H.P. Lovecraft legismertebb rémálmának, Cthulhunak bálványa csakúgy, mint lenyűgöző munkásságának számos darabja, valahogy nem tört be a filmpiacra. Hogy ennek hátterében pontosan mi állhat, nehéz kérdés, főleg annak tükrében, hogy filmes zsenik tucatjait (többek között: Sam Raimi, John Carpenter, Guillermo del Toro) megihlette egyedi világa. Mindazonáltal rajongói bázisa ennek ellenére, vagy talán éppen a Lovecraft-művek adaptációinak hiánya miatt megpróbált utat törni Hollywood és a mainstream filmművészet felé, lévén Andrew Leman csapata 2005-ben egy némafilm formájában dolgozta fel a Cthulhu hívását.
Retrográd horrorfilmjük remekül visszaadta a fekete-fehér szörnyfilmek hangulatát, képi világában a kubista művészeti ágak képviselőit, illetve a német expresszionista alkotásokat is kivételesen idézte meg. Az alkotók érezhetően nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mai szemmel már “olcsó” díszletek ne komikusan, hanem autentikusan hassanak a nézőkre, s ezt majdhogynem maradéktalanul el is érték. Porszem csak néhány került a gépezetbe ezen a téren, amikor is a hangulatos retro-látvány már kissé anakronisztikussá vált a “korát meghaladó” filmes megoldások végett.
A lovecrafti “képi” világ (büdzséhez képest) kiváló megidézése mellett a film legnagyobb erénye a novella eszmeiségének tökéletes megragadása. A főhős kutakodása, a megkísértett elmék játéka, a szekta rituáléja és végül, de nem utolsó sorban ama sötét világ szikrája is úgy jelent meg a vásznon, ahogyan talán maga a szerző álmodta meg. Azaz végig ködbe burkolt, sejtelmes, de mégis zsigerekig hatoló Cthulhu mítosza.
Talán a készítők lelkesedésénék bája, talán az alapanyag iránti őszinte szeretetükkel átitatott képi világ, vagy talán csak magának a műnek a (lehetőségeikhez képest) kompromisszumokat nem ismerő megfilmesítése miatt, de nagyon könnyen belehabarodhat a néző ebbe a “mikro-büdzséjű” rajongói extázisba. Hát, ha még korunk egyik zsenije… khmm del Toro ÉBRESZTŐ… valósította volna meg hasonló szellemiségben, de a kihívásokhoz megfelelő anyagi hátszéllel, akkor megrengethették volna a dark fantasy-k és a horrorok éppen regnáló kiskirályait. 7,5/10
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon!
