Trump vagy Clinton, vagy esetleg Harrison Ford? Néhány órán belül új elnököt avatnak az Amerikai Egyesült Államokban, hogy leváltsák Barack Obamát és egy új éra vegye kezdetét az országban. Az USA ilyenkor persze rivaldafényben úszik, hiszen mégis csak az új elnök kinevezéséről van szó. Wolfgang Petersen 1997-es filmjében szintén az elnök, valamint Amerika került a középpontba, hiszen mindig róluk "kell", hogy szóljon a sikertörténet. Az Air Force One egy tagadhatatlanul 90-es évekbeli mozi az Amerikai Egyesült Államok elnökéről.
Terroristák eltérítenek egy repülőt. A túszul ejtett utasokért cserébe Radek tábornok szabadon bocsátását követelik. Jó megoldás nincs: ha ugyanis nem engedik szabadon Radeket, a terroristák módszeresen ki fogják végezni az utasokat, amennyiben teljesítik követelést, az további százezrek biztos halálát jelenti. Egyetlen ember kezében van a döntés: vagy feláldozza lányát és feleségét a világ megmentése érdekében, vagy emberek százezreit küldi a halálba. Ez a férfi nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A gép pedig az Air Force One, az elnök különgépe...
Szálljon le a gépemről!
Az évtized minden gondját, baját, báját és őszinte gagyiságát magán viseli, ami talán ma már inkább ciki, mint lenyűgöző, de mégis képes szórakoztató maradni. Utóbbi tényezőhöz persze nagyban hozzájárult az a kis apróság, hogy Petersen egy igencsak kiváló színészi gárdával dolgozhatott együtt a film alatt, hiszen Harrison Ford mellett Gary Oldman, Glenn Close, William H. Macy, Dean Stockwell és Jürgen Prochnow is tiszteletüket tették. Továbbá a 2 Oscar-jelölés (Legjobb hangkeverés, Legjobb vágás) is azt mutatja, hogy Petersen megpróbálta komolyan venni azt, amit csinált. Ám ez mégis csak félig-meddig sikerült neki...
A játékidő ugyan gyorsan lepereg, hiszen végig elég magas fordulatszámon pörög az akciózás, de mégsem lehet azt mondani rá, hogy akadálymentesen. A forgatókönyv ugyanis rettentő sok sebből vérzik. Nem amerikai szemmel nézve nem csak giccses, - sok esetben logikátlan - de már bántóan sok önimádást és hősiességet tolt le a torkunkon, ami itt jelen esetben nem lett telitalálat. Ezzel lényegében megölték azt, hogy egy kicsit is izguljunk a gépen történő eseményeken. Harrison Ford lényegében egy akcióhős, egy sebezhetetlen, legyőzhetetlen, megtörhetetlen szuperelnök, aki MINDIG a jó döntést hozza az adott szituációban. Gary Oldman pedig hiába próbált meg nagyravágyó lenni, esélye sincs Fordot legyőzni.
A Liberty 24 ezennel nevet változtat. A Liberty 24 új hívójele mostantól AIR FORCE ONE!
Így pedig hiába szórakoztató film az Elnök különgépe, a maradandó élménytől nagyon messze áll. Petersen elképzelése jó volt, de kockázatmentesen ugrott neki a projektnek, amiből végül csak egy felszínes, hatásvadász, szombat esti kikapcsolódás kerekedett ki. 6/10
