Majdnem skandináv, majdnem krimi - A martfűi rém

2016. november 09. - Duba Dániel

Az, hogy kis hazánkban eddig nem igazán bukkantak fel a Hetedikhez, vagy a különböző skandináv krimikhez hasonló gyilkosságsorozatokkal foglalkozó filmek, az többek között annak is köszönhető, hogy itthonról hiányzik az alapanyag, nincsenek sorozatgyilkosaink. Szerencsére. Ha teszem azt Fincher meríteni szeretne egy kicsit a következő filmjéhez, nem kell mást tennie, csak fellapoznia a reggeli újságot, vagy böngészni kicsit az archívumokat. A jóléti társadalmaknak könnyebben megy kitermelni a saját gyilkosait. Más a társadalmi berendezés, mások a motivációk. Na de nekünk is volt ám egy kegyetlen sorozatgyilkosunk. A martfűi rém.

martfui_rem_3.jpg

A többszörös fesztivál-díjas Torzók és A hetedik kör rendezője, Sopsits Árpád, a most már jó pár éve meglehetősen termékeny skandináv krimik jól ismert eszköztárát felhasználva mutatja be a több évig szabadon tevékenykedő martfűi rém elfogásának igaz történetét. Itt jegyezném meg, hogy ez a megfogalmazás némiképp hamis, mert ebben a filmben a rémet nem elfogják, inkább csak kézre kerül, belefutnak. De hogy ne rögtön a fanyalgással rontsuk itt a hangulatot, mesélek inkább egy történetet.

1957-ben, mindössze egy évvel azután, hogy Budapest utcáin lánctalpak dübörögtek végig, egy martfűi gyári munkáslány holtteste kerül elő a Tisza egy közeli ágából. Az eset tisztább már nem is lehetne, a gyanúsított megvan, vall, életfogyt, ügy lezárva. Nem kellenek a zavaros gyilkossági ügyek, mikor a vezetés mindenekelőtt a teljes kontrollt próbálja fenntartani, a közbiztonság megingathatatlan, a bűnösök megbűnhődnek. Hét évet kell várni, hogy a víz kilökje magából a következő holttestet. Aztán a következőt. Aztán egy nő túléli a támadást, de a gyilkos személyéhez továbbra sem kerülnek közelebb. Az ügyre az Anger Zsolt alakította nyomozót állítják rá, aki közreműködött az '57-es esetnél is. Kap maga mellé egy fiatal ügyészt, aki először az ellenszenv mintaképe, később viszont a film egyetlen valamire való karakterévé fejlődik. A nyomozás nehezen halad, a nők rettegnek, a rendőröket pedig fentről szorongatják. Figyelem, költői kérdés következik: létezik, hogy a mostani esetek összefüggnek a hét évvel ezelőttivel?

martfui_rem_1.jpg

És ha így van, ki ül börtönben és miért vallotta magát bűnösnek? És vajon az igazságszolgáltatás mentes volt a gyors bűnbak keresésének vétkétől? A film már viszonylag az elején fellibbenti a fátylat a valódi gyilkosról, ez pedig azt jelenti, hogy A martfűi rém nem az a fajta krimi, ami a rejtély megoldásával operál. A klasszikus “whodunnit”-jellegű narratíva, ahol csak a végén szerzünk tudomást a gyilkos kilétéről, itt nincs meg. Ez korántsem lenne baj, mert ilyenkor azt feltételezzük, hogy a néző figyelmét a megfelelően kidolgozott karakterekkel, az okos történetvezetéssel és a sűrű hangulattal fogják fenntartani. Vegyük sorra, miért sikerült ez csak részben, vagy esetenként sehogy sem.

Ha megvizsgáljuk a dán Jussi Adler Olsen könyvéből készült, és egyébként kiváló Nyomtalanult, látható, hogy A martfűi rém egy fikarcnyival sem néz ki rosszabbul. Az operatőr profi munkát végzett, a drónnal felvett légi felvételek gyönyörűek, a látvány végig egységes képet mutat. Pont így a zene, ami épp a megfelelő pillanatokban borzongat, vagy ha kell, adrenalint pumpál a jelenetekbe. A hangulat, a késő ‘50-es, ‘60 évek elvtársias, kisvárosi, termelésközpontú milliőjével remekül eltalált. A mérleg nyelve ott lódul meg Dánia irányába, amikor a karakterek kerülnek előtérbe. Martfű két nyomozójáról ugyanis semmit nem tudunk meg a film alatt. Az egyiknek a legkedvesebb időtöltése a poharak és flaskák sűrű emelgetése, a másiknak meg a búvárkodás. A közös nyomozás során a két szereplő különböző karakterére lehetett volna építeni, de a film egy idő után teljesen más utakon vezeti a szereplőit, így a csiszolódás megáll, a szinergia nem érvényesül, a szereplők csak mikro-drámával felvértezett bábukként lépegetnek a sakktáblán, ki fehérben, ki feketében. A gyilkosról sem tudunk meg sokkal többet, csak hogy egy nyilvánvalóan beteg ember, aki nem egy agytröszt. Áldozatait nem túl okosan választja meg, a zsaruknak csak közös kapcsolódási pontokat kellene keresniük az áldozatok között.

martfui_rem_4.jpg

Főszereplőink háttér nélküliek, jellemük felületesen kidolgozott, szinte csak munka közben látjuk őket, holott egy megfelelően árnyalt főhős, híd a nézőnek, amin keresztül beléphet a történetbe és azonosulhat vele. Ez a film legnagyobb hibája, de jön a következő. Nyomozás, mint olyan, alig történik a filmben. A rendőrség inkább csak sodródik az árral, vakarják a fejüket és morcosan nézve állnak a szőnyeg szélén. Ha így is történt anno, érdemes lett volna legalább egy kicsit színezni az eseményeken, elvégre ez egy játékfilm.  Aztán itt van annak a problematikája is, hogy a rendező túl nagy figyelmet, és ezzel együtt értékes játékidőt pazarol a gyilkosságok és az azt követő szexuális erőszak bemutatására. Megint Fincher. Ha vesszük a Zodiákus iszonyúan felkavaró és szenvtelen ölési jeleneteit, az itt látható gyilkosságok ábrázolása fájdalmasan fantáziátlan. Akkor meg minek többször megmutatni? A 18-as karikát a film szinte minden egyes jelenete kiérdemli, de azt azzal a lendülettel el is fecsérli, és mindössze az áldozatként eszméletlenül fekvő meztelen női test látványára pazarolja. Joggal merülhet fel bennünk a gondolat, hogy egy meztelen női test látványa sosem pazarlása a játékidőnek, de itt ezek a jelenetek néhol kicsapják a biztosítékot, mondjuk mikor egy tizenkét éves forma kislány van soron.

A martfűi rém ugyanabba a hibába esett, mint a Hurok. Érdekes alapötlet, korrekt alakítások - már amennyire ki lehet bontakozni a szegényesen megírt karakterek bőrében -, kellemes és egységes látványvilág, eltalált hangulat, cserébe ha nem is kongó üresség, de mindenképpen hiányérzet. Az irány jó, de sokkal többet kellene foglalkozni a forgatókönyvvel, a jellemekkel, mert egy ilyen filmet nagy részben ezek viszik a hátukon. Mi maradna, ha Salander és Blomkvist csak egy üres váz lenne A tetovált lányban? Mitől működik a Zodiákus? Mitől a True Detective első évadának bármelyik része? Mitől képesek a svédek, dánok, norvégok dramaturgiai csúcspontokat, kidolgozott karaktereket, és idegtépő izgalmakat felmutatni hasonló játékidővel? Mert ezek a filmek hajlandóak ásni. Mélyre. Ja és persze, majd elfelejtettem, nekünk nincsenek sorozatgyilkosaink. 6/10

A film MAFAB adtlapja

Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3011941567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

www.cigarettatoltogep.com · http://www.cigarettatoltogep.com/ 2016.11.09. 13:29:47

Igaz, a kisebb országokban nem annyira elterjedtek a sorozatgyilkosok, de azért akad 1-1 mindenhol :D
Jó írás! :)

hakos05 2016.11.09. 15:41:25

Nem láttam a filmet, de amit a végén írsz, hogy a forgatókönyv miatt a karakterek nem elég kidolgozottak az baj a filmre nézve. Viszont a bevezető elég pontatlan és sok a téves következtetés. Az előzetes alapján azon volt a hangsúly, ahogy ezt az egészet a rendszer eltitkolta, ezért sokkal inkább az X polgártárssal és a 44. gyermekkel rokon mintsem a skandináv krimikkel. Párhuzamba lehet állítani, csakhogy azt írod: "A jóléti társadalmaknak könnyebben megy kitermelni a saját gyilkosait." Nos, Dániában és a skandináv országokban az egyik legkisebb a bűnözési ráta. Valahol olvastam, hogy pont ott virágzik a krimi műfaja, ahol a legkevésbé lenne indokolt. Ott a krimi inkább körítés, a nyomozás meg ürügy, hogy sokkal mélyebbre ássunk, csak azért, hogy valamilyen társadalomkritika megjelenjen. Tény hogy szerencsére nincs annyi bűnözőnk, mint máshol, de nem igaz, hogy nincsenek sorozatgyilkosaink. Pándi pl már a rendszerváltás után volt, aztán ki tudja kik kerülnek még elő a szovjet időkből is akár.

Duba Dániel · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.11.09. 15:51:46

@hakos05: :D Nos tény, hogy a skandináv országokban ritkábban rabolnak ki boltokat és lopnak bicikliket, de a norvég Breivik szerinted micsoda?

hakos05 2016.11.09. 19:19:16

@Duba Dániel: vártam ezt a példát :D eleve nagyobb merítés már csak a több ország miatt is, de hazánkban is volt pár éve gyűlölet-gyilkosságsorozat

Duba Dániel · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.11.09. 19:31:15

@hakos05: És van értelme belőle filmet készíteni? Ismeretlen tettes? Hetekig, hónapokig tartó nyomozás? Hajsza? Bonyolult összefüggések?
Más: csupán az előzetes alapján állítani, hogy sokkal inkább mivel állítható párhuzamba a teljes film, és miféle következtetés téves a cikkben... :)

hakos05 2016.11.09. 20:19:19

@Duba Dániel: Bármiből lehet filmet csinálni, ha megfelelően nyúlnak hozzá, a romagyilkosságokról is van doku, de nem ez a lényeg. Párhuzamba lehet állítani, csakhogy..innentől fogva csak az első hozzászólásomat tudom ismételni.

Duba Dániel · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.11.09. 20:30:16

@hakos05: Bármiből lehet, a kérdés az, van-e értelme. A párhuzamokról a film megtekintése után jobban tudnánk beszélni. :)

hakos05 2016.11.09. 20:50:33

@Duba Dániel: Visszatérünk rá, de a rossz kritikák kicsit elbizonytalanítottak, hogy megér-e egy mozit :/