Nem, nem és NEM! Továbbra sem értem, hogy miért van még mindig kereslet az olyan horrorfilmek iránt, amik semmit, de tényleg semmit nem nyújtanak azon kívül, hogy a hirtelen zajoktól kicsit megugrassz a székedben. Mert hát megugrik az ember, ha hangosan nézi a filmet és hirtelen a semmiből egy éles hang tör elő a hangszórókból. David F. Sandberg filmje pénzügyileg hatalmas siker lett, pedig rém elcsépelt már az, amit átadott nekünk.
Amíg ég a villany, minden rendben van. De amikor elsötétül a ház, valaki életre kel, és szabadon járkál a szobákban... Martin képtelen aludni, az anyja pedig folyamatosan beszélget egy személlyel, aki látszólag nem is létezik. Rebecca, Martin nővére kel a segítségükre, ugyanis életek forognak kockán...
Fényes nappal is korom sötét van a házban. A lámpák természetesen nem működnek, de ha mégis, akkor a szörny közeledtével azok is bekrepálnak, mert miért ne... látszólag halhatatlan az ellenfél, mégis sikerül legyőzni. annyira, de annyira sablonos az Amikor kialszik a fény, hogy már szinte fáj végignézni azt a 80 percet, amit arra szántak a készítők, hogy megrémítsenek bennünket. Mindhiába. Ugyanis a film hiába épül a jump scare-re, egy-két jeleneten kívül nem működik az ijesztgetés.
Így pedig dögunalommá válik az a történet, ami kiszámítható fordulatokkal (na jó, talán a legutolsó nem.) operál. A Lights Out se hangulatban, se rémisztgetés terén nem veszi fel a versenyt az olyan közelmúltbéli társaival, mint a Valami követ vagy a Babadook. Ennek következtében pedig érthetetlen a sikere, hiszen semmi olyat nem tud nyújtani, ami miatt egy kicsit is szórakozni lehetne rajta.
Teresa Palmer jelenléte pedig kevés, még ha próbál is egy kicsit tenni annak érdekébe, hogy élvezhető legyen a mozi. Felveszi a harcot a gonosszal, pedig hagyhatná a fenébe, mint ahogy hagyni kell a fenébe az egész alkotást. 3,5/10
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!