Lev Grossman - A varázslókirály

2017. január 05. - kultúrfaló

Az első után félve vettem kézbe a trilógia következő részét. Lev Grossman már ott érdekes világot kezdett el felépíteni, azonban stílusa hagyott még némi kivetni valót, hiszen leginkább egy vázlatnak tűnt az egész, mint egy jól kidolgozott regényfolyam kezdetének. Vajon a folytatásban előnyére változott a helyzet?

giphy_5.gif

A varázslók végén ott hagytuk abba a történetet, hogy a mágiával teljesen leszámolt Quentinért eljöttek Varázslókapus barátai Juliával kiegészülve, és magukkal vitték Filloryba negyedik uralkodónak. A mágikus birodalomban békésen és túl nyugisan telnek a napok, míg nem felfedezik, hogy a Külső-szigetek lakói már egy ideje nem tettek eleget adózási kötelezettségüknek. Ráadásul birodalom szerte egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik, például némelyik órafát láthatatlan szélvihar tépáz meg. Quentin és Julia önként jelentkezik és elhajózik az adózási kedvet egyáltalán nem mutató szigetre a Muntyákszarvas fedélzetén, hátha kiderül, milyen veszély fenyegeti Filloryt és hogy a két dolognak köze van-e egymáshoz.

A jelenben játszódó történetszál mellett Julia múltjának megismerése adja a könyv fejezeteinek jó részét, aminek köszönhetően számos kérdésre választ kapunk, és az is kiderül, hogy a lány hogyan csatlakozott Eliotékhoz.

Ebben a részben sokkal jobban élveztem ahogyan fogynak a betűk a történet országútján. Nem tudom, hogy mi történt Grossmannal, de előnyére változott az írás stílusa, olyannyira, mint ha a két kötet teljesen más író írógépéből került volna ki. Itt minden megvan, amit ott hiányoltam, aminek köszönhetően sokkal olvasmányosabb A varázslókirály. Ügyesen kapcsolódik össze a két idősík a végére, minden a helyére kerül mire a könyv utolsó fejezeteihez érünk és sok mindenben végre tisztán látunk.

Míg A varázslók elsősorban fejlődés-, addig a A varázslókirály egyértelműen kalandregény. Quentin vergődései szerencsére most háttérbe szorulnak, Julia mágikus "eredettörténete" mérföldekkel érdekesebb a kvázi főszereplőnk elmélkedéseiről arról, hogy milyen rossz az élet kalandok nélkül. Ezzel szemben a lány életébe betekintve megtudjuk milyen az igazi kitartás, a megszállottság, a hatalomtól való megrészegülés. Tanulságos és rendkívül érdekfeszítő, bár eleinte nem annyira volt izgalmas számomra, de hát még sem csöppenhetünk azonnal mindennek a közepébe.

Grossman nem fél keményen odaszúrni a fantasy-kliséknek és a sötétebb humort nem értő olvasóknak. Ha logikusan következik egy helyzetből, szemrebbenés nélkül bánik el bármelyik karakterrel. És éppen ettől lesz "valóság" szaga az egésznek...már amennyire egy ilyen műfajú regény az lehet. Fillory pedig lehet, hogy első ránézésre idillinek tűnik, mélyebbre ásva már távolról sem az.

Grossman most is megtartotta azt a jó szokását, miszerint nem terheli az olvasót lényegtelen eseményekkel, személyekkel, és mindig olyanokról ír, amik valamilyen módon előlendítik a történéseket és elősegítik a szereplők jellemfejlődését. Az első kötet elolvasása után nem értettem a sok pozitív kritikát, hogy miért tartják az írót a fantasy legújabb és az egyik legtehetségesebb megújítójának. Most már kezdem. 

1593073_cover_big_81.jpg

Lev Grossman: The Magician King

Agave Könyvek, 2015, 416 oldal.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr2712090613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brumm.a.tejbe 2017.01.06. 13:40:50

A könyv alapján készült sorozat pedig második évaddal jön 25-én :)