Réges-régen
A Halálos Iramban egy immáron 22 éve tartó hullámvasút, amire rengetegen ültek fel azóta. A producerek azonban először be se akartak fizetni rá, mivel nem érezték benne azt a különleges bizsergést, amit a rendező, Rob Cohen viszont igen. Ezért egy szép napon, a meggyőzés fegyverével élve, elvitte őket egy olyan gyorsulási estére, ami a filmben is szerepel. A többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem. A recept egyszerű volt, és nem is akart nagyot markolni. Aztán ahogy szépen-lassan haladtunk előre, úgy lett egyre nagyobb a költségvetés, és ezzel a fizikakönyvet is egyre több alkalommal tépte szét mindenki, aki befizetett a következő menetre. A nagy változást, ami amolyan rebootnak is betudható, a 4. rész hozta el. Itt tért vissza Vin Diesel és az első részből megismert család. Kellően megadta azt a hangulatot és irányvonalat, amit ma képvisel a széria, és ami miatt mostanra már a 10. résznél járunk. Kinek örömére, kinek bánatára.
Egy messzi-messzi galaxisban
Ahogy az előzetesekből már kiderült, a sztori alapjai egészen az ötödik részig nyúlnak vissza. Az akkori genyának, Reyesnek nem csak hatalmas vagyona volt, amivel mindent és mindenkit a zsebében tudott tartani, hanem bizony egy fiúgyermekkel is megáldotta a sors. Dante. Dante, akitől Toretto és a családja elvettek mindent, ami fontos volt számára. Senki nem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy ez a kis Dante bizony bosszút esküdött, azonban nem elégszik meg annyival, hogy egy magasztosnak szánt záró beszéd után szimplán lelövi Torettot, a családja szeme láttára. Ő azt szeretné, ha Toretto minden porcikájában reszketne, és amikor eljön a halál ideje, már ne maradjon számára senki. Dante pedig ehhez a tervéhez mindent, de tényleg mindent bevet, ami egy olyan elborult akcióáradatot zúdít a nyakunkba, hogy pislogni se lesz időnk.
Ha valaki azt gondolná, hogy azt az amúgy is elég sok fokozattal rendelkező váltót bizony nem lehet még feljebb váltani, az gondolja újra a dolgot…legalább kétszer. A Fast X a tipikus, nem spóroltam semmit elvbe kapaszkodva pakolja egymás mögé az akciójeleneteket, amik olyan hangerővel, olyan pörgéssel, és olyan robbanásokkal szakítják ketté a vásznat, hogy a szájtátás és a vigyorsás lesz az új kedvenc szokásunk ez alatt a röpke 140 perces játékidő alatt. Repkednek a pofonok, repkednek az autós üldözések, az épületek, utcák, buszok és egyéb más járművek ripityára törése, és természetesen a menő zenére pózerkedős seggrázás se maradhat el. Szóval minden, ami az évek során a széria védjegyévé váltak, azok a maximumra vannak járatva. Természetesen a fizikakönyvet és a realitás érzést ezúttal is hagyja szépen otthon mindenki, bár kétlem, hogy aki eddig kitartott a széria mellett, és nem vált már évekkel ezelőtt szitokszóvá számára a Halálos iramban, mint olyan, az magával hozná ezeket a dolgokat. Legalábbis nagyon remélem. Aki viszont idáig kitartott, az most sem fog csalódni. Sőt. Akinek – hozzám hasonlóan – az előző fejezet enyhe csalódást okozott, az most kárpótolva lesz mindenért.
Természetesen a szokásos egysorosok, illetve a szerencsesüti szerű bölcselkedések ezúttal is jelen vannak, de csak nagyon rövid időre szakítják meg az akciókavalkádot, és ez pont így van rendjén. Bekerült a képbe jó pár új karakter is, de ezek mindegyikén érezni, hogy majd csak a későbbiekben lesz igazán fontos szerepük. Most csak megkapták a szokásos én is itt vagyok szekvenciájukat, de túl sokat nem adtak hozzá az összképhez. Igaz, időpazarlásnak se érezni őket, mivel ahogy mondtam, nagy eséllyel majd a későbbi részekben lesz központibb szerepük. Ráadásul bele is illenek az összképbe, és a családba. Bár bevallom, örültem volna ha a bájos, és elképesztően gyönyörű Daniela Melchior, akit a többség a James Gunn féle öngyilkos osztagból ismerhet, sokkal több játékidőt kap, de…talán majd később. Akit viszont mindenképpen ki kell emelnem külön az új karakterek közül, az a Dantet megformáló Jason Momoa. Frenetikus. Végig ripacskodja az egész filmet, de nagyon jól áll neki, és ordít róla, hogy elképesztően élvezte a forgatást. Valószínűleg a rendezői instrukció is annyi volt vele kapcsolatban, hogy have fun. Jason Momoa pedig imádnivalóan fun. Egész egyszerűen minden jelenete aranyat ér, nem tudtam nem szeretni.
Az iram a tetőfokára hágott
Szedjétek össze az előző kilenc rész, valamint a Hobbs & Shaw összes elborult akciójelenetét, adjátok őket össze, majd szorozzátok meg tízzel. Pontosan ilyen lett a Halálos Iramban 10. Nem árul zsákbamacskát, és pontosan azt kapja tőle az ember, amit a korábbi epizódok ismeretében elvár. Akinek valahol az ötödik résztől kezdve kisiklott ez a széria, annak teljesen felesleges bepróbálkoznia vele, mert nem ez lesz az az epizód, ami visszaadja neki a reményt ahhoz, hogy újra szerelmes legyen. Nagyon de nagyon de nagyon messze vagyunk már azoktól az időktől, amit a negyedmérföldes versenyek adtak nekünk…ugyanaz a széria, ugyanaz az univerzum, de mégis teljesen más. Nem kell szeretni, nem kell elfogadni, de jelen van, és még lesz is egy jó darabig. És én személy szerint, már alig várom a következő fejezetet.
