Mivel az első és a második rész igen felemásra sikerült, és határozott javulás mutatkozott minden téren A varázslók- trilógiában, ezért reménykedve vettem kézbe a befejező kötetet, hiszen félő volt, hogy az író letér arról az izgalmakkal szegélyezett útról, amelyre A varázslókirályban szerencsésen rátalált. Vajon az utolsó rész melyik elődre hasonlít?

Quentint megint slamasztikában találjuk, ugyanis Parázs száműzi őt Filloryból, így nem csak az oly nagyon szeretett mágikus birodalomtól kerül elérhetetlen távolságra, hanem a barátaitól is. Azonban nem egy igazán elhivatott Fillory megszállottról lenne szó, ha főszereplőnk nem akarna megint visszajutni. Miközben célja eléréséért hajt, számos izgalmas és végre sokkal mágikusabb eseménybe csöppen, mint eddig bármikor. 

Régen látott szereplők tűnnek fel, és mivel mi nem kényszerülünk Quentinnel elhagyni Filloryt, ezért többször visszatérhetünk és az ott maradt királyok és királynők szemén keresztül izgulhatunk végig csatákat, régen várt eseményeket és még egy fordított kastélyba is kiruccanhatunk.

Grossman a trilógia végére végre tényleg beérett, és olyan fantáziavilágot nyújt át az olvasónak, ami után mind a 10 ujjunkat megnyaljuk. Újra átélhetjük az állatok bőrében való utazást, egyre magasabb fokú varázslatoknak leszünk szemtanúi, és mire a könyv végére érünk, nagyon nehezen engedjük el a hőseinket.

Nem mehetek el szó mellett a szép nyelvünkre való átültetésért gigászi harcot vívó Sámi László fordítói munkássága mellett, hiszen a köteteket olvasva egyértelmű, hogy igen nehéz dolga lehetett. Az utolsó részben számos angol szójátékot kellett átültetnie, illetve a legjobb magyar megfelelőjét megtalálni, amiről jó pár oldal alján megbúvó lábjegyzet tesz tanúbizonyosságot. Mindezek mellett óriási tudásanyaggal kell(ene) rendelkezni az olvasónak, hiszen Grossman több mitológiára is kikacsint, popkultúrális utalást épít be a történetbe, a különféle irodalmi és egyéb művészeti ágakról nem is beszélve.

A trilógiával végezve úgy érzem, jól döntöttem, hogy a számomra nyögvenyelősre sikeredett első kötet után végül kitartottam és nem csökkent a lelkesedésem. Grossman végül egy kerek történetet, szerethető hősöket és mágikusan izgalmas világot adott az olvasóinak. Tetszettek a Harry Potter univerzumra és a Gyűrűk Ura világára tett utalások is, hogy nem akarta másolni őket.

Lev Grossman: The Magician's Land

Agave Könyvek Kiadó Kft, 2015, 416 oldal.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!