2017. február 27-én megrendezték a 89. Oscar-gálát. A legjobb rövidfilmek közé nevezve volt egy magyar mű, Deák Kristóf Mindenki című alkotása. A díjat be is húzta, amivel az első magyar győztest avatták az ünnepség történetében. Legalábbis, ami ezt a kategóriát illeti.
1991-et írunk, a 10 éves Zsófi új iskolába kerül. Az új helyen sok minden idegen és furcsa, de van remény: Zsófi bekerül az iskola híres kórusába, és összebarátkozik Lizával, aki a legnépszerűbb lány az osztályban. Még nem is sejti, hogy hamarosan Lizával együtt kell szembeszállniuk a kórusvezető Erika nénivel, aki nem olyan kedves, mint amilyennek elsőre látszik.
Aki látta, annak szerintem mondanom se kell, hogy mennyire megérdemelt volt a győzelem. Aki pedig nem látta, annak sürgősen ajánlom a pótlást. Deák egy nagyon is hétköznapi, ugyanakkor csodálatos sztorit álmodott a vászonra, ami épp úgy szól az elnyomásról, a közösség erejéről, mint a gyermeki ártatlanságról. A színészek fantasztikusak Hais Dorottya és Gáspárfalvi Dorka párosa nagyon tündéri, és egyáltalán nem idegesítőek. Szamosi Zsófia pedig kiváló az autoriter, igazságtalan és törtető Erika néni szerepében. Viszont úgy éreztem, hogy Deák tarsolyában maradt még muníció, mintha még lenne bőven mesélni valója ezzel a történettel kapcsolatban. A koncepció is egy kicsit hosszabb játékidőért kiált szerintem (70-80 perc). De ez egyáltalán nem válik zavaróvá, mert így is kerek egésznek fogjuk érezni.
Nagyszerű volt megélni a két kislány életének ezt a kis szeletét. Minden a helyén van, és amikor a végére érünk, igazán jó érzés fog eltölteni minket. Nagyon is megérdemelte Deák az elismerést. Ez a fiú egy istenverte tehetség. Remélem, hogy sok hasonlóan jó és szép alkotással fog még megajándékozni minket.
Ha nem láttad, itt megnézheted még 6 napig.
A film MAFAB adatlapja
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!