Az USA a '60-as években nehéz időszakot él: ott van a vietnámi háború, ami csak az ember életeket és a pénzt viszi; a háború ellenes mozgalmak és a nyomában járó polgári engedetlenség; a feketék egyenjogúsági küzdelme és a polgárjogi aktivisták fellépése. Az Amerikai pasztorál ezt a korszakot mutatja be egy tökéletesnek, már-már az amerikai álomnak mindenben megfelelő család szemüvegén keresztül. Felróhatjuk nyugodtan neki, hogy nem mélyül el ezeknek a nagyon mély bemutatásában, csak említés szintjén foglalkozik velük, megadva a drámai hátteret. Sokkal inkább az apa-lánya kapcsolatra megy rá, és pont ettől lesz szerethető.
Mindannyian a tökéletes, boldog, hosszú életre vágyunk. Van olyan, akinek ez meg is adatik, esetleg csak egy darabig, de olyan is előfordul, hogy sosem lesz szerencséje ekkora kegyben. Seymour „Svéd” Levov élete maga az amerikai álom: szerető és gyönyörű felesége (Jennifer Connelly), illetve egy kislánya (Dakota Fanning) van. A család egy hatalmas farmon éli mindennapjait, miközben az apa bejár vezetni a közeli városban levő családi tulajdonban levő gyárat.
Azonban egy csapásra minden megváltozik, amikor a kislány tini korba és egy háború ellenes szektába lép. A szobája tele van különféle plakátokkal, szórólapokkal, nem jön időben haza…aztán egy nap bomba robban a helyi postahivatalban, és innentől a Levov szülők élete 180 fokos fordulatot vesz, a lányuknak meg nyoma vész.
Ewan McGregor első rendezése nem tökéletes, mégis minden ízében kedvelhető dráma. A szülő-gyerek viszonyt mutatja be, jelen esetben az apa és az ő egy szem lányáét. A férfi az egyedüli, aki megpróbálja egyben tartani a családját, és minden követ megmozgat, még saját nyomozásba is kezd az FBI-t megkerülve, hogy a több hónapja nem látott lánya nyomára bukkanjon. A feleségét is megviselik az események, bár ez csak egy ponton jelenik meg, hiszen a fókusz a családfő lépésein van.
Nekem nem hiányzott, hogy jobban elmélyüljünk a történelmi eseményekben, hiszen az amerikait már rengeteg más alkotásban láttuk korábban (legutoljára A számolás joga foglalkozott a feketék-fehérek közti ellentétekkel), és egyébként is a hétköznapi emberek drámája, életének egy szeglete sokkal érdekesebb. Mindezek bemutatása sokkal valósághűbb (bár a tökéletes amerikai élet nem feltétlenül tekinthető annak ilyen szempontból), de jó szembesülni azzal, hogy még a legideálisabbnak tűnő családok élete is nagyon hamar felborulhat.
Az amerikai pasztorál nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, de akiket hozzám hasonlóan megérint az emberi dráma és szereti a hasonló alkotásokat, azokét igen. 7/10
Az filmet a 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon tekintettük meg.
Ha tetszett, ami olvastál, kövess minket Facebookon és Twitteren!