A megannyi horrorfilmes listán előkelő helyet elfoglaló, mindmáig az egyik legbrutálisabb horrorként jegyzett Mártírok, közel 1 évtizede, 2008-ban látott napvilágot a filmvásznon. Pascal Laugier filmjét a zsáner rajongói mind a mai napig, igencsak közkedvelt, valamint véres alkotásként tartják számon. No, de vajon tényleg ennyire jó a Mártírok?
Lucie-t embertelen körülmények között, megkínozva tartották fogva ok nélkül elrablói. Miután a kislány valamilyen úton-módon megszökött a fogvatartási helyéről, csak egyetlen embernek nyílik meg, az árvaház egy másik lakójának, Anna-nak. Tizenöt évvel később a két, időközben felnőtt nő elindul, hogy kiderítsék az emberrablás mögött húzódó okokat és bosszút álljanak az elkövetőkön...
A Mártírok nem jó film. Inkább csak egy nyers és véres köntösbe bújtatott alkotás, amit túltoltak a készítők. Ugyanis hiába mutat jól a vásznon a gore, hiába tűnik egy precízen kidolgozott alkotásnak a film (egy darabig), az utolsó fél óra totál romba dönti mindazt, amit addig felépítettek. Pascal Laugier filmje jól építkezett, a két főszereplő nő közötti kémia működött, a játékuk élvezhető volt. Egy, a franciákhoz méltó munkát láthattunk az első egy órában, ami a nyers és erőszakos, Hollywood-i szintet túlugró ábrázolásmódnak köszönhettünk.
Aztán jött a hiba...
Mindaddig, míg kicsiben tolták a készítők, működött mindaz, amit elképzeltek. Volt félelem, volt vér és fájdalom. Okosan kimért, nem túladagolt mennyiségben átadott gore-t kaptunk az időnkért. Majd mindezt feladták és olyan belemagyarázott értelmet akartak adni a filmnek, amit nem bírt el. A halál utáni időszak, a tekintet (Totál semmi hatása nem volt ezeknek a tekinteteknek.) fontossága, amiről beszéltek a nagyokosok a filmben, mind erejét vesztett, izzadságszagú erőlködésnek hatottak. Így pedig hiába működött a mozi a fordulatig, a végeredmény messze volt mindattól, amit el lehetett volna várni az első egy óra alapján.
A Mártíról végül inkább egy kihagyott ziccernek mondható alkotás lett, amit ha egy kicsit más végjátékkal próbálnak eladni nekünk, nézőknek, akkor talán nem érezzük kényelmetlennek azt a helyzetet, amibe belekényszerített minket a film. Jobb lett volna, ha nem üres tekintettel kelek fel a monitor elől. A kevesebb, néha több. 5,5/10
