Valami?
A Valami Amerika első része egy jól sikerült próbálkozás volt. Remek színészek, jóféle hangulat, szerethető atmoszféra, kellemes humor…szóval minden megvolt benne, ami miatt egy vígjátékot szeretni lehet. A folytatás ezt egy teljesen más, de talán emiatt egy mégjobban működő irányba vitte el, ami a fentebb felsorolt érvek mellé még odapakolt egy kellemes dallamokkal megáldott, amolyan musicalszerű összképet. Az új karakterek működtek, a kémia erősödött, szóval hozta, amit várni lehetett tőle. Most pedig megérkezett a 3. rész, ami az előzetes alapján egy az első két résznél picit elborultabb dolgokkal kecsegtetett.
Valami biztos
A félreértések elkerülése végett tegyük gyorsan hozzá, hogy az első két rész minden szerethető és jól működő pillanata ellenére, nem váltotta meg a világot. Egyik sem lett egy olyan alkotás, amit minden évben tervezetten újranéz az ember, vagy simán elővesz egy unalmas nyári estén, ha éppen nincs ötlete, mit is nézzen. A harmadik rész tehát nem volt nagy kihívás elé állítva, csupán hoznia kellett azt, amit az elődei. Nos…hát…nem igazán sikerült neki. Hiába csődítették össze az elmúlt év összes új magyar sorozatának legismertebb színészeit, egyszerűen képtelen rendesen működni. Hiába van itt az összes szereplő, aki az első két részben is megfordult, takaréklángon égnek, az új karakterek pedig olyan szinten semmi pluszt nem adtak hozzá a recepthez, hogyha nem lennének jelen, se tűnne fel senkinek. Nagy nevek majdnem totális elpazarlását láthatjuk, annak ellenére is, hogy érezni rajtuk, hogy nagyon élvezték a forgatást és alapvetően egyikük alakításával se volt különösebben probléma. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez egy jutalomjáték volt nekik, csak kár, hogy nekünk nézőknek nem annyira. Tény, hogy amikor működik a humora, akkor jókat lehet rajta rötyögni, de az egész még is kicsit megfáradt gőzzel halad előre, amolyan „legyünk már végre túl rajta, hogy leszálljanak rólunk és ne követelőzzenek a folytatás miatt.” Ha úgy tekintünk rá, mint az első két rész paródiájára, akkor hellyel-közzel működik is, de mint rendes folytatás, sajnos nem túl acélos. Az első két részben felépített báj és szerethetőség szépen, lassan, fokozatosan, szinte teljesen kifullad a stáblista felé közeledve, ráadásul a 105 perces játékidő ellenére jó pár unalmasabb és felesleges rész is van benne. Dancsó Péter pl. nem tudom még is mit akart ezzel a 10 másodperces szereppel. Az ő jelenete a filmek 99,99%-ban amolyan mentő vágóképként szolgál, amit akkor szoktak bevágni, ha éppenséggel elfelejtettek felvenni egy jelenetet (ne…ne…ne vonogasd a szemöldöködet kedves Hóember), vagy a vágó asztalnál derül ki egy adott snittről, hogy használhatatlan. Kíváncsi lennék, hogy vajon azért vállalt e szerepet a filmben, mert elbukott egy fogadást, vagy éppen az egyik forgatási helyszín közelében járt, és ha már ott volt, beugrott egy kisebb jelenetre mondván, a youtube után a mozivásznat is pipáljuk ki. De lehet csak szimplán az egyik színész gyereke nagy rajongója, és ő hisztizte ki, hogy nyomják be a filmbe.
Akkor is mondjam, hogy vége, ha ez a mondat vége?
A Valami Amerika 3 nem lett egy vállalhatatlanul rossz film…csak éppenséggel totál felesleges. Vannak benne ugyan jó részek, de az újrahasznosított elemek tárháza, a megfáradt sztori és a varázs kimerülése miatt ezek se mentik meg annyira, hogy elégedetten hagyjuk el a mozitermet. Természetesen nem fogjuk a fejünket a falba verni miatta, de míg az első két részre egy őszinte mosoly társaságában tudunk visszaemlékezni, addig pár év elteltével ez a harmadik etap már inkább csak egy „ja tényleg...ennek volt egy harmadik része is” érzést vált majd ki belőlünk. Kár, mert én vártam, de sajnos csak pillanataiban kaptam meg tőle azt, amit szerettem volna. 5/10
