Insidious 2
Wan pont ott folytatta 2013-ban, ahol 2010-ben abbahagyta. Igaz, nem is volt más választása, hiszen az első rész szinte bankot robbantott a kasszáknál, így elvárható volt, hogy jöjjön az a bizonyos kötelező folytatás. Jött is… a kötelező hibákkal és – sajnos – kötelező minőségbeli csökkenéssel együtt.
A Lambert család igyekszik felderíteni azt a gyermekkori titkot, ami a szellemvilág veszélyeinek tette ki őket az elmúlt évtizedekben. Dalton után most már Josh-nak is egy hajszálon függ az élete…
Bár a kapocs megmaradt az első résszel, így megvoltak a pillanatai a játékidő alatt, DE… Az első részben lévő újdonság varázsa viszont eltűnt a mostani felvonásból. Részben sajnálatos, részben viszont várható volt a kötelező folytatás címszó miatt. Míg az előző részben a hangulat adta meg a film sava borsát, addig itt már a szokásos jump scare kellékekkel operáltak a készítők. Nagyobb tét és nagyobb sablonok láttak napvilágot úgy, ahogyan az lenni szokott, a minőség kárára. Wan érezhetően nem tette már ebbe bele a szívét és lelkét, egyszerűen csak jópofizásból letudta a kötelezőt. Így pedig mi nézők nem is kaphattunk más, mint egy egyszer nézhető, de egy rögtön felejthető alkotást. 5/10
Insidious 3
Wan kiszállt a rendezői székből és a helyére az a Leigh Whannell ült be, aki a Fűrész-filmek Adamjét, illetve az Insidous-filmek Specs karakterét formálta meg az elmúlt években. A váltás hatására még egy, a második résznél is rosszabb folytatást kaptunk, ami úgy tűnt ekkor még, hogy beverheti az utolsó szöget is az Insidious-franchise koporsójába. Nem így történt…
A médium, Elise Rainier rászánja magát, hogy képességét felhasználva kapcsolatba lépjen a holtakkal, hogy segítsen egy tizenéves lányon, akit célba vett egy veszedelmes természetfeletti gonosz…
A pénzügyi siker megbolondítja az embereket. Ez a tény pedig Hollywoodban hatványozottan igaz. Tök mindegy, hogy a film milyen negatív kritikai „elismerésben” részesül, ha jön a pénz, mehet a töménytelen mennyiségű kula az emberek képébe a nagyvásznon keresztül.
Az Insidious 3 magában foglalja mindazokat a hibákat, amiket a legtöbb noname rendező lehoz rendezés címszó alatt. A szokásos körök mellett nulla kreativitás, a megszokott jump scare mellett a kötelező csavarok jellemezték a játékidő nagyrészét. Kiszámítható, hangulatilag dupla nulla alkotást kaptunk Whannell-től, aki ráadásul egy gyenge tini-horrort készített az Insidious-ból. Ezek után a kérdés jogos. Vajon milyen lehet az idei 4. rész, ha már ez is közel nézhetetlen? 2,5/10
