2016 őszének egyik legnagyobb durranása volt a HBO sorozata, mely nagyszerűen keveri a mai technikákat a western jellemzőivel, ráadásul a sci-fi műfaj keretein belül. Anthony Hopkins és Ed Harris neve láttán a stáblistán pedig minden filmrajongó megnyalja a 10 ujját. A készítőknek vajon sikerült maradéktalanul (vagy legalább átlagon felül) kihasználni a csillagok ilyen remek együttállását? Erre kerestük a választ SPOILER mentesen, de mindenki saját felelősségre olvasson tovább.
Ha valaki egyszer megkérdezné (netalán lehetőségem is adódna), hogy hova szeretnék visszautazni az időben, dobogós helyen állna a vadnyugat. Az az igazi koszos, száraz füvet maga előtt görgető szeles, kalapos, sheriffes, pisztolypárbajos és kánkános. Amikor még igazi hősök születtek, akik gondolkodás nélkül karolták fel a gyenge nőket, és álltak ki az igazság mellett (persze, sokszor ott hagyva a fogukat). Amikor minden sarkon veszély leselkedett az emberre, a szülővárosát elhagyva meg pláne. A filmes élményeim is valószínűleg nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ebbe a korszakba szeressek menni: a Volt egyszer egy vadnyugat és A hét mesterlövész egyaránt az időszakot bemutató legklasszikusabb alkotások között kapnak helyet. Ilyen előzmények mellett egyértelmű volt, hogy nézni fogom a Westworldöt.
Be kell vallanom: már a cold openinggel, amely Ramin Djawadi (Claude Debussy erősen hatott rá) munkája, megvettek kilóra. Már az Aznap éjjelnél is írtam, hogy milyen jól eltalált mind képi, mind a hangzását tekintve. Ez most hatványozottan igaz: egy csontváz kezet látunk zongorázni, miközben különféle képek villannak fel, melyeken többek között azt látjuk, hogyan épít fel egy gép az izomtól és csonttól kezdve egy lovat vagy egy embert. A zene pedig... Na, de a videó sokkal jobb, mintsem hogy igazán le lehessen írni a látottakat:
Ha elég pénzed van, és vonzódsz a különleges helyzetek, kalandok iránt, akkor a Delos cég Westworld nevű kalandparkja neked való. Itt természetesen nem a vurslis, hullámvasutas, roller costeres variációra kell gondolni, hanem egy vadnyugati környezetbe átültetett fajtára. Ráadásul még lakók is vannak, akik humanoidok. Az ő karbantartásuk folyik a színfalak mögött, a különféle narrációknak köszönhetően a vendégek pedig sosem unatkoznak. Hiszen itt akármik lehetnek vérmérsékletüknek és vágyaiknak megfelelően, például párbajhősök, szerelmes lovagok, de banditák is, valamint akár dezertőr katonák csapatához is lehet csatlakozni. És a vendégek ki is próbálnak mindent a pénzükért.
Az epizódok két helyszínen mutatják be ezt a világot. Először is ugye van a vadnyugati, valamint a humanoidok működtetéséért felelős emberek és az ötletgazda, Robert Ford (a megint nagyszerű Anthony Hopkins) munkahelye. Ez utóbbi a föld alatt húzódik meg több emeleten és valóban bámulatos dolgok születnek itt: több ízben is a szemtanúja leszünk annak, ahogyan újraindítanak/kijavítanak/átprogramoznak különböző androidokat, közben némelyik üvegezett helyiségben akár lovat, szarvast is látunk "megszületni".
Innentől pedig már vigyáznom kell, nehogy valami titkot kifecsegjek, mert akkor oda a varázs. De óvatos leszek. Ford és barátja találta ki, és hozta létre az egész parkot, azonban mint minden amerikai műben, itt is komoly beleszólása van a történésekbe a befektetőknek és a cégnek, azaz a már említett Delosnak. Ők pedig nem igazán vannak valamiért kiegyezve Ford személyével, így a háttérben megindulnak a csatározások. Közben a kalandparkban három robot gondolatait, mindennapjait és kalandjait követhetjük végig: köztük van a park legidősebb tagja, Dolores (Evan Rachel Wood), a hamvas, fiatal farmerlány, az ő hősszerelmese, Teddy (James Marsden), végül pedig Maeve (Thandie Newton), a helyi madam. Mellettük persze sokkal több lakó alakítja a történetet, mint a "helyi" banditák; mexikóiak; a bordély alkalmazottai; családtagok.
Mivel manapság egyre kevésbé van új a nap alatt, így Lisa Joy és Jonathan Nolan, a sorozat creatorai is egy már korábban létező alapanyagot gyúrtak a mai kor igényeinek megfelelővé. Az eredeti ötlet Michael Chrichtontól (Jurassic Park) származik, 1973-ban filmet is készítettek belőle Yul Brynner (A hét mesterlövész) és James Brolin főszereplésével Feltámad a vadnyugat (Westworld) címmel.
Az új köntösbe bújtatott Westworld néhány elemét megtartotta/átvette és modernizálta a filmben látható dolgok közül. A mai technikai tudás kellett a nagyszerű és helyenként látványos jelenetekhez (pl. a lakók elindítása, analizálása, megjavítása, születése). Sokszor nehéz eldönteni, hogy hús-vér embert vagy egy robotot látunk, hiszen a néhány főszereplőn kívül senkinek a faji hovatartozásában nem lehetünk biztosak.
A 10 rész (az évadzáró jelentősen hosszabb lett) fokozatosan adagolja az izgalmakat, a tudásmorzsákat, de természetesen nem lőhették el a készítők az első évadban az összes puskaporukat (legalább is nagyon remélem, hogy van még a tarsolyukban). Mindegyik részben nagyon kell figyelni, én kb. a 3-4. alkalommal csodálkoztam rá, hogy még csak ennyire az évad elején tartunk, pedig mennyi minden történt már!
Az évad fináléja nekem nem annyira tetszett, sok mindent ki lehetett következtetni menet közben, és a szokásos rész hosszúsággal sokkal feszesebb lehetett volna, kevesebb holtjátékkal, amik igazából nem sok mindent tettek hozzá a történethez. Az utolsó pár perc azonban elegendő kérdést hagyott nyitva, na meg a többi részt is szerettem.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, akkor még van idő behozni a lemaradást, a új évad premierje április 23-án lesz.
Az alábbi videóban pedig néhány rejtett utalást mutatnak be, amelyek még érdekesebbé tehetik a történetet. (Legalább minimális angol nyelvtudás szükségeltetik hozzá).
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
