A Gyilkos kobold cikkemben már kitértem arra, hogy maga a széria nem képvisel valami komoly minőséget, de azért elvétve voltak szórakoztató pillanatai Mark Jones agymenésének, többek között például a címszereplő, Warwick Davis megformálásában. 2014-ben a HETEDIK (!) Leprechaun film keretein belül Zach Lipovsky rendező és Harris Wilkinson író viszont egy teljesen új oldalát mutatták meg a kobold mítosznak, egy olyat, ami szimplán szar.
Két fiatal pár Írországba utazik, hogy a helyi legendákat és szokásokat megismerjék. Mikor összefutnak egy helybéli öreggel, minden megváltozik. A kezdeti kalandozás végül egy élet-halál harca torkollik, ugyanis egy aranyat hajkurászó lény leselkedik a sötétben…
Újra ismételnem kell magam, mert már rengetegszer leírtam, hogy lehet rossz filmet csinálni, de ha valaki odajut, hogy filmet csinál, akkor legalább legyen fogalma arról, hogy mit is szeretne, függetlenül a végtermék minőségétől. A mostani alkotógárdának valószínűsíthetően fogalma sem volt arról, hogy mi is az a Gyilkos kobold. Ugyanis koboldot nem kaptunk, vagy legalábbis a korábbról ismert beszédes, trollkodó, aranyát védő gyilkost, mert amit itt láthattunk az nem volt más, mint egy random szörny, aminek semmi köze nincs, se a koboldhoz, se semmi más mitikus lényhez. Ezáltal pedig a film se azt az utat járta be, ami ki volt kövezve neki.
A Leprechaun: Origins, tökéletes példája annak, mikor meggyalázzák az elődöt. Kiölnek belőle mindent, ami hozzá köthető lenne, ráadásul mindezt unalmasan, érdektelenül és olcsó módon teszi. Történetileg nulla, sablonos jump scare horror, ami egész egyszerűen rossz, és amiben nincs semmi pozitívum, vagy bármi olyan elem, amit ki lehetne akár egy kicsit is emelni. Vagyis de, talán az, hogy legalább nem idegesített fel, mert annyira leszartam én is, mint a készítők. Ja, és hol volt Dylan 'Hornswoggle' Postl? 1,5/10
