A főhőseink egy, a kaliforniai aranyláz idején élő testvérpár, akik mellesleg bérgyilkosok. Ezek alapján akár egyszerű western témájú regény is lehetne, azonban ebben a kötetben semmi és senki sem az, mint akinek és aminek először látszik.

A Sisters fivérek kalandjairól olvashatunk, akik a Kapitány nevű főnöküktől egy férfi megölését kapják feladatul. A megbízó a férfi nevén és a fellelhető helyén kívül más információt nem ad, a fivérek pedig nem kérdezősködnek. Elindulnak, hogy pár héttel később a megbeszélt helyszínen találkozzanak a Kapitány egyik emberével, aki odaérkezésükig szemmel tartja a fickót.

A fivérek gondolkodás és kérdezés nélkül teljesítik megbízásaikat és általában olyan embereket kell elhallgattatniuk, akik összetűzésbe keveredtek a munkaadójukkal valamilyen formában. Oregon Cityből elindulva azonban közel sincsenek rózsás hangulatban, ugyanis az előző munkájuk során valaki felgyújtotta megbízható lovaikat, helyettük viszont gyenge és rusnya hátasokkal kell beérniük. Ráadásul a Kapitány a szokásokkal ellentétben most Charliet nevezte ki főnöknek, ami miatt Eli kevesebbet fog bezsebelni a munka végeztével. Ráadásul, hogy még tetőzzön a baj, egy mérges pók csípése miatt ki kell húzni a begyulladt fogát is.

Azonban lassan kiderül, hogy a testvérek nem is olyan marcona fiúk. Eli, a könyv melankólikus, merengő narrátora érzékeny lelkű cowboy. Testsúlya miatt állandó céltáblája a vicceknek. De a veszélyesebb Sisters tesó, Charlie sem született rosszfiú, sorsát egy pisztolylövés terelte határozottan más irányba.  

Az, hogyan jutottak el a Sistersek  karrierjükben és életükben idáig, a történet során kiderül. Megismerjük a múltjukat, hogyan lettek bérgyilkosok, és az édesanyjukhoz való kapcsolatukról is lehull a lepel.

"…takaró nélkül nem bírtam elaludni, így hát azzal töltöttem az éjszakát, hogy újraírtam néhány vitát a múltamból, amelyekben annak idején alul maradtam, és úgy változtattam meg a történetet, hogy én legyek a győztes fél."

Olvasás közben feltűnik, hogy sok szereplőnek nincsen neve. Az író a koruk (a fiúk), vagy a foglalkozásuk (a könyvelő, prémvadászok), vagy egy-egy jellemzőjük (a síró ember) alapján beszél csak róluk. Még a viszonylag hosszabb ideig színen levők sem mindig kapnak nevet. A személyleírásokkal sem nagyon bajlódik deWitt, látszik, hogy nem fontos, ki milyennek képzeli el a szereplőket. Mindezek eleinte frusztrálóak lehetnek, de a történet előrehaladtával teljesen megszokjuk. A szokásosnál sokkal jobban használhatjuk a fantáziánkat. Egy deWittel készített interjúból kiderül, hogy az író szokatlan módon választja ki a regényében szereplők neveit: gyászjelentéseket olvas, temetőkben sétál, lelassítja a filmek vége-főcímeit.

A western műfaja miatt is érdemes kezünkbe venni e könyvet. Nem sokszor olvashatunk ebből a műfajból regényt. Egy jól megírt történetről van szó, mely nem csak a western rajongóinak lehet kellemes kikapcsolódás. A kaliforniai aranyláz idején járunk, utazásuk során a fivérek találkoznak indiánokkal, prémvadászokkal, összeakasztják a bajszukat egy poros kisváros mindenható urával és embereivel. Végül ők is elkapják az aranylázat, amit rendhagyó módon és egy különleges módszerrel próbálnak orvosolni…

A történet könnyen emészthető, viszonylag rövid, a fejezetek ritkán hosszabbak egy-két oldalnál, deWitt nagyon tömören ír. Csak a legszükségesebb dolgokat osztja meg, nem akarja feleslegesen elvonni a történetről a figyelmet.

A Testvérlövészeket falni fogja az olvasó, és észre sem veszi, hogy elfogytak az oldalak. Utazáshoz épp ideális.

A könyvből készült film előzetese is jó kis kedvcsináló, már csak március 28-ig kell kibírnunk. Addig pont van idő elolvasni a könyvet...

Patrick deWitt: Testvérlövészek

Libri Kiadó, 2012

Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!