Nem tartom szerencsésnek, ha nem különítjük el az alkotók munkásságát és magánéletét. Egy alkotó lehet jó abban, amit művel, és lehet jó magánemberként, de persze elképzelhető, hogy csak az egyik terepen állja meg a helyét, mint ahogyan az is, hogy mindkettőn kész katasztrófa. Ebből kiindulva én nem tartozom azok közé, akik az Oscarjaitól fosztották volna meg Kevin Spacey-t a magánéleti csapongásai miatt, valamint Woody Allent is hagynám dolgozni, függetlenül attól, milyen gyanúba keveredett. És éppen emiatt mindössze a teljesség kedvéért térnék ki a Marvel Kapitány címszereplőjét alakító Brie Larson azon megjegyzésére, miszerint a fehér férfi kritikusok véleménye nem releváns bizonyos alkotásoknál. A filmről alkotott megítélésemet ezen bugyuta, szexizmussal és rasszizmussal alaposan átitatott gondolata nem befolyásolta.
Nem úgy, mint sokakat, s persze beállhattam volna a sorba jómagam is, de tényleg nem érzem követendőnek, illetőleg legfeljebb arra lett volna jó az egész hajcihő, hogy megfosszam magam egy jó film élményétől. Merthogy a Marvel Kapitány a nézők szuperhősösdihez való viszonyulásától függetlenül egy tökéletes szórakozás, igazi popcorn-mozi annak minden bájával. Kellően lendületes és sokszor megmosolyogtató két órával kecsegtető kaland, aminél első női főszereplős MCU-film révén ugyan fennállt, hogy korunk feminista radikalizálódása ráteszi mocskos védjegyét, de a gyakorlatban egyáltalán nem éreztem ezt, nem volt csúnya fehér férfizás, sem a másik nem elfogult bálványozása. Mindössze egy női hős, a maga erősségeivel és gyengeségeivel, s ez így is van rendjén.
Ráadásul a történetnél sem éreztem, hogy elnyomná a kötelező univerzumépítés és az állandó utalgatás a többi Marvel-filmre, helyette bejárhatta a saját útját. Ebben minden bizonnyal közrejátszott, hogy a ‘90-es évek eseményeit dolgozza fel, tehát Amerika Kapitány ekkor még a fagyasztóban dekkol, a Bosszúállók koncepciója pedig még csak a tervezőasztalig sem jutott el. Főhősnőnk, Vers (ejtsd: vírsz; Brie Larson) egy kree csillagosztagos, akinek feladata, hogy a Yon-Rogg (Jude Law) vezette egységgel felszabadítsa birodalmukat az alakváltó skrullok uralma alól. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Vers álmairól kiderül, hogy valójában emlékképek és jóval több minden köti a Terrához (tehát a Földhöz), mint valaha gondolta volna.
Ennek megfelelően igazi régimódi science-fictionként indul a film, idegen bolygókkal, civilizációkkal és egy interplanetáris konfliktussal. Vers Földre kerülését követően pedig megindul a nosztalgiajárat, ami végre nem a ‘80-as évek neonfényes szintipopjához, hanem a ‘90-es évek betárcsázós netes grunge-érájához vezet. Nemcsak az évtizedben van eltérés, a hangnemben is, ugyanis a Marvel Kapitány nem úgy tekint erre a korra, mint valami bálványozandó aranykorszakra, a jó oldalának felevenítése mellett hagy teret a humornak is. Jól is teszi, mert azért lássuk be, volt fejlődés sok téren és ami akkor elfogadható, esetleg menő volt, az mai szemmel sok esetben már inkább csak mókás.
A könnyedségét elsősorban a Samuel L. Jackson alakította Fury hozza, akit a Disney effektesei elég ügyesen fiatalítottak meg. Larsonnak is adtak a szájába viccesnek szánt egysorosakat, de nála többnyire nem működtek olyan jól, ellenben magát (az alapanyagból fakadóan talán túlságosan is erős) Marvel Kapitányt már jól hozta, s alapvetően ez volt a legfontosabb a részéről. Rajtuk kívül még néhány űrlényre lesz érdemes figyelni, nem csak az alakváltói képességük végett, és a filmtörténelem egyik legpimaszabb gegével zárt boncolásos jelenetére. Azért megváltást ne várjunk a filmtől, a stúdiótól megszokott átlagnál jobb, de az igazi remekművektől elmaradó alkotásról van szó, ami jó tömegcikkhez mérten a bevált receptekből is lelkesen dolgozik, így elsősorban a könnyed szórakozásra vágyók számára lehet kiváló választás. 7,5/10
ui.: két stáblista utáni jelenet van. Az első közvetlenül a szépen animált része után, s a következő Marvel-filmre (a Végjátékra) utal, míg a második egy belsős poén a Marvel Kapitány egyik karakterének főszereplésével. Utóbbihoz az egész stáblistát végig kell ülni.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
