Minden évben tele van a mozis kínálat tucat horrorokkal. Olyanokkal, amik nem, hogy újat, de még az ezerszer látott sablonokat sem tudják megfelelően tálalni. Van, hogy már a cím beszédes, de van, mikor már az első előzetes után azt a kérdést teszed fel magadnak; hogy már megint? Aztán persze megnézed egy gyengébb pillanatodban, majd ráeszmélsz, hogy megint kidobtál másfél órát az életedből.
La Llorona: A Gyászoló Asszony. Egy rémisztő, nem evilági lény, amely saját maga okozta szörnyű sorsát, menny és pokol között ragadt, és nem találja a helyét. Féltékenységében saját gyermekeit ölte meg, majd végzett saját magával is…
Amennyire védhető az első Démonok között rész, annyira nem lehet elismerően beszélni arról, amivé lett a mára már franchise méretűvé fejlődő, spinoffokkal tarkított univerzum. Merthogy igen, a Gyászoló asszony is a franchsie részese!
A probléma viszont megint nem ott van, hogy ez a film elkészült, hanem ahogyan elkészült. Bődületesen rossz forgatókönyv, egy színtelen szagtalan mázzal leöntve. Egész egyszerűen a random jumpscare-en kívül nem tud mit felmutatni.
La Llorona egy felületes, nem kidolgozott, ráadásul iszonyatosan kínos indítékkal öldöklő gonosz. Se a háttértörténetében, se pedig a legyőzéséhez vezető útban nincs annyi tartalom, ami miatt ez a sztori filmvásznat kívánt. Az Apácát legalább kinézetben eltalálták, volt egy jó megjelenése, de itt még ez sem mondható el. Mindemellett pedig se Rafael Olvera, se pedig a Linda Cardellini által alakított Anna nem tudott legalább annyira érdekes karakter lenni, hogy bármiféle pozitívumot lehessen velük kapcsolatban említeni. Teljes érdektelenségbe fullad itt minden, amihez csak hozzá lehetne szólni.
Igazság szerint a Conjuring-franchise rossz, egy kidolgozatlan, stílustalan szenny az egész, ami ezzel a filmmel is egy újabb szöget vert a saját koporsójába. Persze a pénztáraknál ez is jól teljesített, így nem lesz vége sosem ennek az univerzumnak. Csak hát az idő, amit a színészek, a rendező, no meg persze a néző rászán az egészre, azért kár. Egy gyengébb szellemes Odaát-epizód első 2 percének több értelme van, mint a Gyászoló asszonynak. 2/10
