Vissza a múltba - Lilith: A tövis jele

A Bonelli-képregények színe-java #5

2019. november 03. - Fincherista

Tippelni sem merem, hogy pontosan mit is jelentett a GooBo kiadó számára a Dragonero c. fantasy-képregény behozatalának sikere, de annyi ugyebár bizonyos, hogy közel két év alatt már a hetedik kötetnél járnak. Illetve amelett idén belekezdtek további Bonelli-címek megjelentetésébe, amolyan antológia jelleggel, Maximum Bonelli-címen. Nos, ez utóbbi széria ötödik kötete lett Lilith, az időutazó hősnő kalandja, akinek történetét a Dragonerót is jegyző Luca Enoch nevéhez fűzhetjük. És csakúgy, mint a sárkányvérben fürösztött harcos legendájánál, az olasz képregényíró ezúttal sem okozott csalódást és egy igazán élvezetes világot épített fel.

lili.jpg

Az események legfőbb indikátora az emberiség nem éppen fényes jövője, ugyanis a későbbi generációk súlyos fenyegetéssel találják szemben magukat, aminek megakadályozásához egészen az emberi civilizáció kezdetéhez kell visszanyúlniuk. Ennek okán lett kiválasztva Lyca, akit már kisgyermekkora óta úgynevezett kronoügynöknek képeztek, az ő feladata lett, hogy megtalálja és megsemmisítse az ekkor még ereje teljétől messze álló gonoszt. Első küldetésének helyszíne a trójai háború, ahol is minden gyanú szerint az egyik sereg tagjai között bújt meg az ellenség. Misztikus segítőtársa is akad a feladat során, a rajzilag a Bone sárkányához hasonló küllemmel megáldott Árnyas, aki olvasói oldalról főképp a cselekmény eseményeinek letisztázásában kapott fontos szerepet. A munka dandárja azonban Lilith-re hárul, neki kell beépülnie a seregbe, megkeresnie az ellenséget és természetesen ki is iktatnia. A kihívás nehéznek bizonyul, ám emberfeletti képességei révén jó esélyekkel vág bele a kalandba. 

Enoch a Dragoneróval jóval letisztultabb koncepciót követett, a klasszikus heroikus fantasy-k vonalát, nyilván annak saját ízléséhez igazított oldalát, a Lilith-tel viszont már nagyobb fába vágta a fejszéjét. Műve egyszerre keveri a poszt-apokaliptikus, a történelmi és az akció műfaját és elnézve a már elérhető kalózos folytatást, ez a kevert műfajúság egyáltalán nem a nyitótörténet sajátossága volt. A sok jóból is megárthat a sok, gondolhatjuk, de Enoch Lilith-je jól működik, hiába ugrál a hősnő jelenjében (ókor) és múltjában (emberiség távoli jövője) a fő történeti szál nem sérül, nem érződik inkoherensnek. A párhuzamosan futtatott cselekmény ugyanakkor arra tökéletes, hogy miközben Lyca a küldetésén ügyködik, az olvasó némi betekintést nyerhet annak hátterébe, a kipusztulás szélére sodort emberiség napjaiba.

A Maximum Bonelli-sorozatban először fordult elő, hogy az író és a rajzoló személye nem válik el, ami a Dragonerót már ismerők számára aligha lehet meglepetés, lévén Enoch igazán jó illusztrátornak is. Fekete-fehér tusrajzaira nem lehet panasz, az időutazás következményeként többnyire meztelenül flangáló Lyca ízlésesen lett ábrázolva, a korabeli felszerelések, épületek pedig eleget tesznek az átlagolvasói elvárásoknak. A képregény igazi erénye viszont az, hogy egyszerre képes megfelelni több műfaj követelményeinek, valahogy nem borul fel az azok közötti egyensúly, valamennyi érintett zsáner szerelmese megtalálhatja a Lilith-ben a számításait. És mivel a trójai háborún kívül is akad bőven izgalmas terep az emberiség történelmében, így Enoch számára bőven akadt opció a legjobbak kiválogatására, ami remélhetőleg idővel hozzánk, magyar olvasókhoz is eljut majd.

lil.jpg

Luca Enoch - Lilith
GooBo, 2019, 112 oldal.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren, valamint iratkozz fel a YouTube-csatornánkra is!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3615182440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.