A közösségi finanszírozás intézménye új dimenziókat nyitott a képregényesek előtt, lévén a kiadóktól, illetve szerkesztőiktől való függetlenedés adta kreatív szabadság sokak számára lehet vonzó. Kiváltképpen, ha mindehhez előzetesen meghatározott bevételi számokat is fel lehet sorakoztatni, ezáltal már jóval a megjelenés előtt garantálható az, hogy összességében profitábilis lehessen egy-egy projekt. Mindezt figyelembe véve aligha lehet meglepő trend, hogy ismert amerikai képregényesek is egyre gyakrabban tűnnek fel ilyen oldalakon, hiszen még a legnagyobb alkotók számára is jövedelmezőbb lehet egy olyan képregény, amelynek jogai és bevételei fölött teljeskörűen rendelkezhetnek. Hazai viszonylatban árnyaltabb a kép, elvégre nálunk nincs DC, sem Marvel, tehát nem a kreativitás jegyében történő lázadás az egyik motiváció, inkább az, hogy egyáltalán elkészülhessen egy-egy alkotói csoport régóta dédelgetett álma.
Ilyen álom lehetett a Varga Bálint Bánk által írt és Tuli Krisztián által illusztrált képregény, Az utolsó előtti huszár is. A bevallottan a legendás Mike Mignola által fémjelzett Mignolaverse, azon belül is főként B.P.R.D. ihletettségű sztori a Nagy Háború idején játszódik és központi szereplői a Fekete Mentések névre hallgató alakulat tagjai, akiknek legfőbb feladatuk, hogy szembeszálljanak a természetfölötti erőkkel. A Hamm, bekaplak! alcímre hallgató rész tökéletes műfaji hibridként ötvözte a történelmi kort a carpenteri testhorrorral, valamint a magyar népmesei hagyományokkal. Noha rövidebb szerepek erejéig a csapat valamennyi tagja bemutatkozhatott, egyelőre Rózsafalvi Ároné, avagy Csillagszeműé volt a főszerep, az ő küzdelme uralta a képregény legtöbb paneljét. Az alcímben sejtetett ellenséggel szembeni összecsapáson kívül Bánk igyekezett több mellékszálat is megalapozni, illetve vélhetően nagyobb konfliktusok magjait is elhintette, de ezek válaszaira az olvasók kénytelenek lesznek még várni.
A képi történetmesélési technikák tekintetében Az utolsó előtti huszár minden téren eleget tesz a modern képregényekkel szembeni elvárásoknak. A képkockák dinamikus, jól követhető logika szerint épülnek fel, a rajzokat a szövegek nem nyomják el, hanem kiegészítik és bár én kifejezetten rühellem a különböző hangeffekteket, meg kell hagyni, hogy az alkotók ilyen szempontból is kreatívak voltak. Ebben a sikerben közrejátszhatott, hogy Tuli Krisztián a történet helyszínéül szolgáló faluról, valamint a karakterekről és eszközeikről is készített 3D-s modelleket, amelyek segítségével jobban átláthatta a rajztechnikai lehetőségeket. A karaktereknél híres magyar színészek is ihletként szolgáltak, ekképpen Garas Dezső vagy éppen Latinovics (sic!) Zoltán hasonmása is megelevenedett a történetben. Az alapból kiváló rajzokon Tuli-Berke Adrienn Tihana színei sokat dobtak, a némileg Dave Stewartot idéző élénk színek roppant hangulatosak, valamint a hazai alkotásokhoz viszonyítva kellően egyedivé varázsolták a művet.
Mindezt pedig remekül felépített marketinggel népszerűsítették, valamint a végleges változatot számos verzióban tették elérhetővé. Én a legvaskosabb, rendezői változatot olvastam, amely az eredeti képregényen felül tartalmazott részleteket a forgatókönyvből, számos háttérinformációt a készítési folyamatokról, valamint az egyéb extrák mellett egy egész novellát is Bánk tollából. A Veres Rozi balladája című történet kiváló adalék volt a Hamm, bekaplak! relatíve rövid cselekményéhez, s nem mellesleg sokat segített abban, hogy a mellékszereplőket még jobban megkedveltesse az olvasókkal. A tökéletes nyitányhoz tehát minden megvolt, de egy aprócska tüske azért bennem maradt, méghozzá olyan, amire egyáltalán nem számítottam. A szóbuborékok, de főleg a folyó szövegek esetében sajnos hagy némi kívánnivalót maga után a helyesírás minősége, különösen a központozásoké, amiket normál esetben egy korrektor könnyen kijavíthatott volna. Azonban az alkotók az eddigi visszajelzéseik alapján legközelebb már nem esnek ilyen hibába, tehát kedvét ne szegje senkinek ez a baki, mert Az utolsó előtti huszár bizony megérdemli a figyelmet.
Varga Bálint Bánk, Tuli Krisztián - Az utolsó előtti huszár
Holló Hegy, 2020, 56/84/144 oldal.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren.
