1974-ben életre kelt, majd megélt 6 folytatást, és most ismét visszatért a filmvászonra a horrorfilmek egyik kultikus alakja, a Bőrpofa. John Luessenhop az eredeti film közvetlen folytatásaként alkotta meg az idei részt, mely a bevételek szempontjából jól, míg a szórakozás oldaláról már kevésbé meghatározóan szerepelt.
Egy texasi faluban évtizedek óta tűnnek el nyomtalanul emberek, és a város lakói már régóta gyanakodnak, hogy az esetek hátterében a Sawyer család áll. A gyanú biztossá válik, amikor egy fiatalokból álló társaság tagjai egymás után halnak meg. Egyikőjüknek azonban sikerül megszöknie a gonosz karmai közül, és neki hála a hír elterjed, amit a helyi emberek felháborodva fogadnak. Az emberek csapatokba verődtek és porig égették a Sawyer család házát, és a benne lévő családtagokat. Úgy gondolták, hogy alapos munkát végeztek, de évekkel később rádöbbentek, hogy tévedtek. Ugyanis egy Heather nevezetű lány örökölt Texasban egy birtokot, ahová a barátaival közösen indultak el. Azzal viszont egyikőjük sem számolt, hogy lesz ott egy régi ismerős is…
Nagy rajongója vagyok a Texasi Láncfűrészes filmeknek, és pont ezért vártam az idei, immáron 7. Bőrpofa filmet is. A kezdeti lelkesedésem a filmmel kapcsolatban, hamar aláfagyott, ugyanis sorra jöttek a megszokott sablonok, amiket ráadásul néhol el is túloztak. Pedig Luessenhop jól nyúlt a történethez, és az alapstory bőven megérne egy misét, de nem így! Több időt, és munkát kellett volna belefektetni, és akkor talán egy méltó folytatást láthattunk volna, mi nézők. Sajna nem így lett, de még így sem mondom azt, hogy kukába az egésszel. A történet, annak ellenére, hogy kiszámítható, bőven tartogat izgalmakat, és ez a rövid játékidőre levetítve egész jónak mondható.
A hibák viszont csak úgy özönlöttek a forgatásra és csatlakoztak a filmhez. Kezdjük is azzal, hogy hol volt az a bizonyos nyers, brutális, Láncfűrészes, akit az előző részekből megismerhettünk? Én személy szerint nem találtam meg sehol, ugyanis, akit a filmben látunk, maximum a dublőre lehetett. Nem keltett félelmet, nem volt meg a tekintélye, nem éreztük azt az energiát, ami árat belőle a korábbi epizódokban. Emellett a film sem teremtette meg azt a hangulatot, ami 74-ben fogadta a nézőket. Hol volt az a realisztikus, elrettentő texasi környezet, ahol szinte érezni lehetett a nyári melegben lévő döghús szagát, ahol a legyek repdestek a hullák körül, ahol egy városi ember 10 percnél tovább nem tudott volna elidőzni. Sehol. Szinte már barátságos légkört kaptunk, amiben egy modernkori Bőrpofával találkoztunk. Se színe, se szaga…
Színészek terén nem volt különösebb gond. Mindenki azt hozta, amit a film elvárt. (Tehát alacsony színvonalat). Még az ifjú Eastwood fiú sem tudott semmit hozzáadni. Kár érte.
No, tehát a 2013-as Texasi Láncfűrészes egy félresikerült próbálkozás lett, amit csak azoknak ajánlok, akik szeretik a láncfűrészes gyilkost, és annak történetét. Valószínűleg csalódás lesz, de egy esélyt talán-talán megér… 4/10
