J.J. Abrams az új Hollywoodi sci-fi császár 2009-ben új köntösbe bújtatta a legendás, több évtizedes múlttal rendelkező Star Trek eposzt. A próbálkozása olyan jól sikeredett, hogy nem csak a rajongóknak tetszett, hanem azoknak is, akik korábban nem szerették vagy nem is ismerték a Trek univerzumot. Köztük vagyok én is, hiszen sem a sorozatot, sem a filmeket nem láttam, és nem is akartam megtekinteni, de Abramsnek hála az idén érkezett folytatást már tűkön ülve vártam.
Abrams és társai 2009-ben úgy tálalták Kirk, Spock és az Enterprise történetét, hogy mindenkinek befogadható legyen, és emellett úgy, hogy ne döntsék romba a rég felépített „szobrot”. A szériát újjáépítették, és a régi fényében pompázik.
Kirk kapitányt megfosztják a rangjától, mert vétett a szabályok ellen, de mint kiderült ez részletkérdés, hiszen a háttérben egy új ellenség mozgolódik, aki sokkal nagyobb problémát jelent, mint a kapitány rangja. John Harrison első megjelenése Londonban hatalmas katasztrófát idéz elő, majd szedi a sátorfáját és a klingonok bolygójára menekül. Az egyetlen esély, a Föld védelmére, ha a USS Enterprise legénysége, Kirk vezetésével, Harris nyomába ered és kiiktatják. Azonban azt még nem tudják, hogy ez még csak a kezdet volt…
Sötétségben, mondja a cím. De a látottak alapján itt közel sincs akkora sötétség. Csakúgy, mint a Vasember 3-nál, most is átvertek minket az előzetes információk. Ugyanakkor annyi különbséggel, hogy ami a konzervdoboznál nem működött, az a Star Treknél hatványozottan igen. Ahol szükség volt a drámára ott megkaptuk, ahol viszont a hangulatváltás kellett, akkor azt is elérték. A filmet elsősorban nem a drámaiság és a komorság jellemezte, hanem az, amit egy igazi Star Treknek kell nyújtania, legalábbis nekem ezeket mondták. A filmben rengeteg poént lőnek el, ami könnyeddé varázsolja, az amúgy zseniális kaland érzetet adó filmet.
Szóval az átverés jelen pillanatban egy ugrás volt az ismeretlenbe, ahol nem pofonokat kapunk, hanem fantasztikus élményeket. J.J. Abramsék újfent megcsinálták.
A filmre nem sok panaszunk lehet, mert minden a helyén van. CGI terén lenyűgöző, forgatókönyvileg szintén profi. Emellett az egyik legjobb húzás a karakterek mélyítése volt. Óriási karakterfejlődés ment végbe Kirknél, Spocknál is, melyhez sok köze volt az ellenségnek, Benedict Cumberbatchnek. Neki köszönhetően alakult ki a rengeteg változás, mert a karaktere megteremtette azokat a helyzeteket, amikhez alkalmazkodni kellett. Cumberbatch a Sötétségben legfényesebb pontja volt. Csupán a jelenlétével megteremtette a hangulatot, és szinte megfagyott a levegő a jelenlétében. Zseniális volt a pali. Hatalmas húzás volt az ő szerződtetése a szerepre.
A folytatás másik üde színfoltja a jövő részletezése volt. Nem csak az űrt, és az űrhajót láthattuk, hanem betekintést nyerhettünk a jövő Londonjának a hétköznapjaiba is. No, tehát rövid és tömören, király volt. DE…
Lehet, hogy csak nálam lesz hiba, és mindenki más elnéz felette, de nekem olyan érzésem volt, mintha 5 percet elcsíptek volna a filmből. Kicsit gyorsnak éreztem a végét, de hát ki tudja… újranézésnél lehet másként hat majd.
Egy szó, mint száz, az új Star Treket látni kell. IMAX-ben, 3D-ben, meg ahogy csak lehet. Megéri a pénzét. És bátran merem kijelenteni, hogy a Star Wars VII a lehető legjobb kezekben van.
„Irány az űr!!!” 8/10