Amikor bejelentették, hogy M. Night Shyamalan újra filmet fog rendezni, méghozzá nem kis büdzséből, akkor az első kérdések félelemmel töltötték el a nézőket, hogy vajon visszatud-e térni a rendes kerékvágásba a rendező, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Hatodik érzék, a Sebezhetetlen, vagy éppen a Jelek című film. Egytől egyik minőségi alkotások, de a Jelek után jött a lejtmenet.

...ami úgy látszik, hogy még mindig tart, legalábbis ez jött le az első kritikák után. No, de nézzük, hogy vajon tényleg ekkora-e a baj.

Cypher és fia, Kitai balesetet szenvednek az űrben, és a Földön landolnak, ahonnan az emberiség már ezer éve elköltözött a lakhatatlanság miatt. Az eltelt évszázadok során a természet utat tört, és visszahódította az egész bolygót. Az ott élő élőlények továbbfejlődtek és erősebbé váltak, így a legrosszabbra is fel kell készülnie az odaérkező embereknek…

Először is szögezzük le, hogy a film egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek tűnt az első kritikák alapján (illetve imdb), de nem is jó.

A hibák mindjárt a legelején elkezdődnek, hiszen nincs eleje a filmnek. Belecsöppenünk egy ezer évvel későbbi világba, amiről szinte semmit nem tudunk meg, hogy milyen. No, persze 2-3 mondatot elhintenek, valamint betolnak 1-2 mostani katasztrófa felvételt, hogy mégis miért kellett elköltözniük innen az embereknek, de az ezer év, az ezer év, nem pedig pár nap, amin nem történik semmi. Ezer év alatt rengeteg dolog történhetett, de mégsem tudjuk meg, hogy mi. Ez egy hatalmas ziccer, amit Shyamalan kihagyott. Ő úgy gondolta, hogy a 130 milliót, amit kapott a filmre, azt egy (fél)családi drámára költi.

Tehát apa és fia lezuhantak, és Will Smith megsérült. Itt kezdődik a küldetés, melyet fiára bíz. A cél, hogy A pontból, B pontba jusson, mindezt úgy, hogy nem hal meg útközben. A rendező itt megmutatta, hogy maradt valami kis fantázia a kobakjában, mert néhány üresjáratot leszámítva beindul a film, és még szórakoztatóvá is válik, annak ellenére, hogy pofon egyszerű a story.

Jaden kalandból, kalandba ugrál, és közben fejleszti a saját személyiségét is. Ez a jellemfejlődés csak és kizárólag nála vehető észre, mivel a sokak által szeretett Will úgy tojik az egész mozira, hogy az valami elképesztő. Az Arany Málna díj valószínűleg befigyel majd nála, mert a játékidő alatt annyit tesz, mint egy gerenda, azaz semmit. Talán jobb lett volna, ha őt is CGI-vel csinálják meg, mert akkor legalább a fizetését megspórolták volna.

Apropó CGI… fantasztikus. A film legnagyobb pozitívuma, hogy nem rest elkápráztatni bennünket. Ez persze a CGI-nek, illetve Peter Suschitzkynek köszönhető, aki már nagyon jártas az operatőri szakmában, és nem is egyszer tette már le a névjegyét.

A Föld után sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és összességében nem több egy egyszer nézhető filmnél. Volt benne fantázia, de Shyamalan már nem képes kihozni a maximumot egy alapanyagból, legyen az jó, vagy éppen rossz. Valószínűleg eltűnik a süllyesztőben a rendező, mert kétlem, hogy 130 milliót még egyszer hozzávágnak. De ettől függetlenül nézhető a Föld után, de csodát nem kell várni, mert pofon lesz belőle. 6/10