Hermione miután kijárta a Roxfortot úgy gondolta, hogy ideje lenne belekóstolni a mugli életbe, és elkezdett bulikba járni, facebookozni, és lopkodni. Mindezt olyan körítéssel, mintha a GTA valamelyik különálló epizódjával játszanánk, amiben nem férfik, hanem nők vannak a főszerepben, és ami megtetszik a karaktereknek azt megszerzik, legyen az bárkié.

Egy tinikből álló csapat, akiket elvarázsol a hollywoodi sztárok élete, úgy döntenek, hogy megpróbálnak betörni egy-egy sztár házába. Megteszik egyszer, megteszik kétszer, és a sok luxus divatcikk olyannyira ámulatba ejti őket, hogy napi szintű mulatságot csinálnak a betörésekből. Egyszerűen nem tudnak leállni, ami egy ilyen kockázatos kaland során annyit jelent, hogy mehetnek a hűvösre…

A film egy óriási reklám a luxuscikkeknek, valamint a lányoknak egy igazi nyálcsorgató előadás. Ugyanakkor van mélyebb mondanivalója is, mégpedig a média óriási hatalma, mely elképesztően tudja befolyásolni a fiatalokat (és amúgy bárkit). Legyen ez egy divatos szokás vagy éppen a facebook, mert hát ugye a like-ok aranyat érnek, és sokaknak örömet okoz, ha látják, hogy egyre többen kedvelik az adott képet vagy kiírást. Épp ezért sokan úgy hiszik, hogy ez egy verseny, és minél nagyobb szenzációt vagy balhét osztunk meg a közösségi hálón, annál „híresebbek leszünk”. No, de vajon meddig lehet elmenni? Bármeddig, hiszen a filmbeli szereplők nem kisebb celebekhez törtek be, mint Paris Hilton vagy éppen Lindsay Lohan. És hát valljuk be, egy baráti társaságban lehet ám menőzni egy olyan képpel, ahol egy híresség lakásában pózolunk.

A Lopom a sztárom műfajilag nehezen besorolható, mert kapunk tőle drámát, krimit, kalandot, humort, stb. Valamint igaz történetet dolgoz fel. Sofia Coppola filmje megmutatja, hogy a hírnévre mindenki (kivételek persze vannak) vágyik, legyen az szegény vagy éppen gazdag, és ez a fiatalok körében nagyon elterjedt manapság. Viszont a tálalást nem sikerült tökéletesen kiviteleznie, de még jól sem. Unalmas, a témájától függetlenül érdektelen lett a film. A színészek szintén nem alkottak semmi jót, hiába volt itt Emma Watson, mert egyszerűen nem volt idejük kibontakozni. Így az összképre nézve nincs semmi okunk az örömre.

Mint film, biztos nem lesz maradandó, de talán felnyitja néhány fiatal szemét, hogy a csilli-villi, márkás cuccok nem jelentik az életet. A kevesebb néha több, és meg kell becsülni azt, amink van, pláne, ha nem napról-napra kell megélnie az adott családnak. 4/10