Felnőttként sok minden megváltozik. Legyen itt szó ízlésről, gondolkodásmódról, vagy éppen egy film iránti rajongásról. Ez a helyzet az Addams Familyvel is, mivel sajnálatos módon, felnőttként megnézve már nem tudott olyan élményt nyújtani, mint a 90-es években. Bár ettől függetlenül még mindig szerethető, és jó!

Sok-sok éve már, hogy a jó öreg Fester eltűnt a Föld színéről. Gomez a családfő minden évben szellemidézést hajt végre, hogy viszontláthassa eltűnt bátyját. 25 év után végre sikerrel is járnak, és az ajtón bekopogtat Fester, ám közel sem olyan, mint régen. Sok kérdés fogalmazódik meg a családtagok között, és még a legfiatalabb családtag, Wednesday is kételkedik Festerben…

Addamsék a világ legfurább emberei. Náluk minden másként működik, hiszen a halál és a kín élteti őket. A gyerekek késekkel rohangálnak, és szabadidejükben rémmeséket olvasnak, illetve egymást kínozzák. A szülők szenvedélyesen rajonganak a fájdalomért, ami véleményük szerint a leggyönyörűbb dolog az életben. Az ő kertjükben nem almafák, hanem sírkövek vannak, a házukat nem virágok díszítik, hanem pókhálók. Normális inas helyett Izé és Lurch rohangál a házban, valamint a Mama sem almás pitét süt az unokáinak.

Ezt a különc, de annál viccesebb családot egy bizonyos Charles Addams találta ki még a XX. század első felében. Az amerikai karikaturista óriási sikert ért el anno, és a 30-as években a The New Yorker magazin rajzfilmsorozataként jelent meg az AF. Addams ötlete alapján a 90-es években Barry Sonnenfeld mozifilmet készített a Galád családról, mely szintén nagy sikert jelentett, mind a kitalálónak, mind a rendezőnek. A hibái ellenére is meghatározó filmmé, valamint az akkori fiatalok kedvencévé tudott avanzsálni.

A film magán viseli azon stílusjegyeket, amiket a 80-as, 90-es években láthattunk. (Beetlejuice, Reszkessetek betörők, Ace Ventura, stb) Némileg erőltetett humor, - nem kínosan – valamint olyan karakterek, akik a puszta megjelenésükkel is röhögést váltanak ki az emberből. Minden egyes helyzetben valami vicceset, valami oltári nagy ökörséget próbálnak csinálni, ami végül egy fantasztikus vígjátékká alakul. Az efféle filmekben soha nem a történet marad meg bennünk, hanem egy adott jelenet, egy adott beszólás, vagy csak az egyik szereplő arcképe. (A jó öreg Christopher Lloyd)

Az Addams Family az Oscar-gálán is képviseltette magát a legjobb jelmeztervezés kategóriájában. Hozzáteszem nem is érdemtelenül. Az öltözékek, a sminkek és a díszletek mind-mind egyediek voltak, és rendkívül hangulatossá tudták varázsolni a filmet. (A zenéről nem is beszélve)

Végezetül pedig még annyit írnék, hogy érdemes nekiülni azoknak, akik eddig még nem látták a filmet, mert egy igazi klasszikusról van szó, amiben a színészek, a hangulat, és sok más egyéb is maradandó élményt tud nyújtani. Akkoriban nekem az egyik kedvencem volt, de mára már nem tekintek rá úgy. Ugyanakkor az egyik álmom válna valóra, ha Tim Burton fogná magát és elkészíteni az ő stílusa alapján az Addams Familyt. Biztos vagyok benne, hogy sikeres lenne, és vissza is tudna térni a csúcsra. Ez pont az ő világa. 7,5/10