Mindenki ismeri a Need for Speed játékokat. Az 1994-ben indult játékfranchise minden idők egyik legsikeresebb autóversenyes szériává nőtte ki magát az évek során. Ez a siker nem is vonható kétségbe, hiszen rendre sikerült a fejlesztőknek élvezhető, benzingőzzel átitatott illegális autóversenyeket elénk tárniuk, aminek hála olyan részek születtek meg többek között, mint az Underground 1-2 vagy a Most Wanted (ha csak az újabbakat említem). 2014-ben, az NFS széria 20. évfordulója alkalmából egy mozifilmet is megcsodálhattak a rajongók, ami véleményem szerint egy bukásra ítélt ötlet volt, de a végeredmény mégis meglepően jól sikerült.
Tobey tehetséges autószerelő és versenyző. A csapatával azon vannak, hogy eljussanak a De Leon versenyre, ahol a világ leggyorsabb autói versenyeznek egymással. Azonban Tobey garázsa a csőd szélén áll, így kénytelen belemenni egy olyan versenybe, ahol nagyot kell kockáztatnia. A verseny katasztrofálisan ér véget, Tobeyt pedig elmeszelik 2 évre. Kiszabadulása után bosszút forral Dino Brewster ellen…
Maga az alapötlet, miszerint filmet kell készíteni az NFS-ből, mikor a Halálos Iramban széria a virágkorát éli, meglepően kockázatos vállalkozásnak tűnik. Egyrészt nehezen lehet elképzelni, hogy egy jó film kerekedjen ki belőle, másrészt mi újat lehet mutatni ebben a zsánerben? Scott Waugh rendező nem is azokat a jól bejáratott sablonokat használta fel, amivel a Halálos Iramban széria feljutott a csúcsra, hanem egy másik irányba terelte a filmjét. Kevesebb tuc-tuc zene, kevesebb villogás, és még kevesebb feszített tempó. A Need for Speed film, egy 900 lóerős dráma, ami inkább mondható lassúnak, mint száguldozónak.
A filmet egyértelműen, az itt-ott feltűnő csodajárgányok (Izomautók + az új matchboxok), valamint az Aaron Paul - Dominic Cooper kettős járatja a csúcsra. Arra a csúcsra, ami igazából arra volt elég, hogy a filmet élvezni tudjuk és jól szórakozzunk. Bár Scott Waugh újat nem mutatott, csak egy másfajta megközelítésből mutatta be az autóversenyes kalandot, de sikerült elérnie azt, hogy a sablonok, az ismert bosszúsztori jól működjön a filmvásznon, még akkor is, ha a játékidő indokolatlanul hosszúra sikeredett, ami számos üresjárattal járt.
Így lett végül a kicsivel több, mint két órás filmből egy nézhető kellemes csalódás, ami ugyan sose lesz klasszikus, és a zsánerében sem lesz uralkodó, de egy nyári napon, a strandot kipihenve igenis ki tudja kapcsolni az embert, és néha ez is elég a boldogsághoz. Főleg, hogy a versenyek és borulások remekül lettek kivitelezve. 6/10