Nehéz, nagyon nehéz méltó folytatást készíteni egy olyan alkotáshoz, ami valamilyen szinten hozzátartozik a kultúrához, a mindennapi élethez. Rajongók milliói várták a 2015-ös esztendőt, hiszen ez az az év, amikor Marty McFly megjelenik a múltból egy repülő DeLorean segítségével, és felugrik a légdeszkára, amivel megfingatja Grifféket. Bár az októberi hónap még messze van, de már most rengeteg Vissza a jövőbe poszttal lehet találkozni, ami nem véletlen, hiszen a Back to the future egy legendás alkotás, a folytatás pedig méltó volt Zemeckis első filmjéhez.

"Hát Jennifer, nem is tudom hogy mondjam meg, de...mi most egy időgépben ülünk."

Doki rohamléptekben tér vissza a jövőből, hogy elmesélje Martynak mi is lesz velük a jövőben. Ugyanis 2015-ben semmi sem úgy alakul, ahogy azt egy normális családban eltervezik. Marty fia börtönbe fog kerülni, ha nem akadályozzák meg a Griffel kötött egyezséget. A munkát elvégzik, azonban porszem került a gépezetbe, és nem abba az 1985-be térnek vissza, ahonnan elindultak…

Ugyebár folytatást nehéz készíteni (legalábbis a sablonszövegek szerint), főleg, ha az első rész magasra tette a lécet, ám Robert Zemeckisnek mégis sikerült úgy megoldania a 2. részt, hogy az tökéletesen illeszkedjen az elsőhöz. Konkrétan, a Vissza a jövőbe trilógiát úgy is lehetne tálalni, hogy egy nagy kerek egész történet, egy egész film, ami három szeletre lett vágva. Nincsenek hézagok, nincsenek minőségbeli különbségek, csupán helyszín, illetve időbeli ugrások. A folytatás legnagyobb erénye, hogy pont annyival markolt többet, mint az első, mint amennyivel még a megfelelő határokon belül lehetett maradni. Egy kis történet a jövőben, egy kicsi a „jelenben” és egy kicsi a múltban. A megfelelő forgatókönyvnek hála pedig a két órás játékidő egyszer sem tudott leülni, és végeredményben tökéletesen tudott működni.

Zemeckisék ráadásul ügyeltek arra is, hogy a felvázolt idősíkokban ne tudjuk unatkozni. Minden egyes percre tartogattak nekünk valami apróságot, aminek hála a film többszöri újranézés után is meglepetéseket, új dolgokat tartogat a nézőnek (Elég a jövőre gondolni, ahol megannyi csúcskütyüt találhatunk, és amiről már egy poszt keretein belül meg is emlékeztünk). A rengeteg utalás természetesen most sem maradt el. A karakterek és a jól bejáratott történeteik ismételten megmaradtak, de mégis néhány apróbb csavar segítségével sikerült úgy felturbózni őket, hogy ne váljanak unalmassá, hanem újfent szórakoztatónak bizonyuljanak. És igen, ezt a legnehezebb megoldani, de szerencsére itt biztos kezekben volt a projekt.

"Jaj, anya ,anya...te aztán igazán tudsz pizzát hidratálni."

Így összességében a Vissza a jövőbe folytatása méltónak bizonyult az első rész igencsak magas színvonalához, így kijelenthető, hogy Robert Zemeckis megcsinálta a legnehezebbet, és egy felejthetetlen trilógia második részét is csúcsra járatta. A végén pedig már betekintést nyerhettünk a záró epizódba, ahol a már emlegetett vadnyugatra utaztak hőseink. 10/10