Az idei év a Dragon ball rajongóké, hiszen nem csak egy új sorozatot kapott a nézősereg, hanem egy önálló egész estés epizódot is, ami a 2013-as Battle of Gods közvetlen folytatásaként jelent meg. Japánban már ugyan hónapokkal ezelőtt leadták az F, mint feltámadást, de a világ többi részére csak a nyár folyamán jut majd el Gokuék legújabb kalandja, méghozzá a legnagyszerűbb főgonosszal, Dermesztővel a fedélzeten!

Dermesztő hűséges katonái azon fáradoznak, hogy mesterüket visszahozzák az élők sorába. Sorbet vezérletével a megmaradt „hadsereg” összegyűjti a kristálygömböket, hogy azzal hozzák vissza Dermesztőt a hadszíntérre. A feltámadt főgonosz nem felejtette el, hogy melyik nép pusztította el korábban, így megfogadta, hogy újult erővel fog visszavágni a Csillagharcosoknak…

Sok-sok éves várakozás után tértek vissza Gokuék a képernyőre, amikor elkezdődött az Istenek harcának az intrója. Mi rajongók végre megkönnyebbülhettünk, hogy visszatértek szeretett hőseink, és ismét szólhatott a Kamehameha. Az Battle of Gods sok újítást hozott, a grafika feljavult, a számítógépes effektek pedig beköszöntek a Dragon Ball világába. No, a végeredmény egész pofásra sikeredett, de a klasszikus zenék hiánya, valamint az isteni szint ötlettelen megjelenése sajnos mégis rontott valamilyen szinten az összképen. Viszont, mivel Dragon ballról van szó, így a hibák ellenére sem tudtam haragudni az alkotásra, és az F, mint feltámadás bejelentése után ujjongva vártam azt a pillanatot, amikor Dermesztő ismét összecsap Gokuékkal.

A legújabb movie történetileg talán az egyik legerősebb, a kivitelezés és Dermesztő visszahozatala pedig nem csak, hogy jóra, de egész nosztalgikusra is sikeredett. Emellett a játékidő kellően hosszúra, a cselekmény pörgősre, a poénok pedig szórakoztatóan lettek kivitelezve, ami azt eredményezte, hogy egy kellemes és élvezhető DB filmet kaptunk. Bár a kék haj az első néhány percben még gagyinak tűnt, de ahogy telt-múlt az idő, úgy vált egész értékelhetővé a legújabb fejlődési szint. No, nem úgy, mint Dermesztő aranyra festett bőre (Bár Gohan is megérne egy misét...), ami bár nem lett kirívóan rossz, de olyan elképesztően ütőssé sem vált, mint amilyennek a készítők akarták volna. Toriyamáék franchise újító hozzáállásuk viszont dicséretre méltó, mivel hiába tökéletes a Dragon Ball Z sorozat, a Buu-s éra beköszönte következtében mégis tapasztalható volt valamilyen szinten egyfajta minőségbeli romlás. Újítás és kockáztatás nélkül viszont nincs siker, és ezt szerencsére ők is felfogták, így a Super és a két új movie megjelenésével egy új korszak veszi/vette kezdetét a Dragon Ball univerzumban.

Hogy ez jó vagy rossz lesz, arról majd néhány év múlva tudunk érdemben nyilatkozni, amikor már a Super sorozat is a végét járja majd és az Istenek és Gokuék is rendezték soraikat. Addig viszont nincs más hátra, mint élvezni Dermesztő legújabb feltűnését és örülni annak, hogy hőseink nem álltak le az edzésekkel, mert bizony az erőnek nincs határa, és mindig jön valami nagyobb és gonoszabb ellenfél.