Nagy reményekkel vártam az Everest-et már az első előzetesek megjelenése óta, melyek egy szuperlátványos, pattanásig feszült, életszagú hegymászós drámát ígértek. Különösen a film IMAX-mivolta fokozta izgatottságomat és kíváncsíságomat, ha valamikor, hát ennek a filmnek az esetében több, mint indikolt a technológia maximális kihasználása. Sajnos azonban az Everest nemcsak ebben nem ugrotta meg a várakozásaimat, hanem a többi vonalon is csak helyenként volt képes villantani.
A történet két expedíció sorsát meséli el, melyek 1996-ban indultak a Föld legmagasabb pontjának meghódítására, amikor az üzletszerű túravezetés még csak gyerekcipőben járt arrafelé. Ezeknek a kezdeti lépéseknek volt az egyik ismert és meghatározó alakja Rob Hall (Jason Clarke). Ő és Scott Fischer (Jake Gyllenhaal) voltak a vezetői annak a két hegymászócsapatnak, mely többhónapnyi felkészülés után 1996. május 10-én indult a csúcsra, ahonnan visszafelé végzetes vihar csapott le rájuk.
Csalódás, csalódás, csalódás... Hamar szembesülnünk kell az elsővel, mely nemes egyszerűséggel maga a lassú, stílustalan, unalmas építkezés, mely meghatározza az első fél-háromnegyed órát. Csak a szereplők szolgai felsorakoztatása és kétmondatos karakter- és háttérábrázolásai sorjáznak, hegy meg egy darab se (illetve volt egy, a hegy gerincén lassan végigpásztázó, lélegzetelállító beállítás az elején, amit érdemes is megbecsülni, mert nem sok hasonló követi).
Rossz hallgatni a néha egészen kínos dialógusokat és nézni olyan színészek, mint Jake Gyllenhaal vagy Josh Brolin unott játékát, amiért nem is nagyon tudom hibáztatni őket. Sok-sok szereplőt vonultat fel a film, akik mind kapnak pár mondatot, egyéni pillanatot, nulla tartalommal, miközben a rendező ügyetlenül egyensúlyozik az ily módon már eleve elcseszett emberi oldalak és a természettel való dacolás bemutatása között. Utóbbi a film utolsó harmadára maradt, és bár tartogat idegtépő, szép pillanatokat, ezek nagyjából mind benne is voltak az előzetesekben és sokkal több hóban kúszó vagy fekvő test elmosódott körvonalát és ideges telefonálást láthatunk, mint valódi eseményeket. Spoilermentességi okokból ezeknek kifejtésébe nem mennék bele (nem is érdemes), de számomra a film legnagyobb tanulsága az, ha életveszélyes munkát végzel tartsd és tartasd be a saját szabályaidat, másrészt pedig sok drámai, tragikus emberi sors és történet létezik, de nem mind kívánkozik filmvászonra (lásd még: Vadon). 6,5/10
